19. Kereskedelem

19. Ön az üzemhez tartozó mintabolt vezetője. Ismertesse milyen értékesítési módot alkalmazna az Ön által tanult szakmában gyártott termékek eladásakor, döntését indokolja! Hogyan alakítaná ki a bolt belső és külső terét?

A kereskedelem fogalma

A kereskedelem a termelés és a fogyasztás közé beépülő közvetítés, amely biztosítja, hogy a megtermelt javak eljussanak a fogyasztóhoz, illetve a termelő eladhassa eladásra termelt áruját.

A kereskedelem az áru forgalmazását lebonyolító nemzetgazdasági ág. Magában foglalja az áruk adásvételére irányuló tevékenységeket és az ezzel foglalkozó gazdasági egységeket.

1. Az értékesítés fogalma, célja

A kereskedelmi vállalkozások fő tevékenysége az áruforgalom lebonyolítása.

Az áruforgalmi folyamat elemei a beszerzés, a készletezés és az értékesítés, ezek közül az értékesítés a meghatározó. A kereskedelmi munka célja az áruk értékesítése.

Az értékesítés: a vevői igény kielégítés tényleges technikai lebonyolítása.

Ahhoz, hogy egy vállalkozás sikeres legyen, termékét el kell adnia. A sikeres eladás jelenti egyrészt a vevőkör bővítését, másrészt pedig a régi vevők megtartását.

Ehhez három jó módszer: a segítségnyújtás, a tisztességes bánásmód, az udvarias magatartás. A bolti kiskereskedelmi munka lebonyolítása sokrétű összetett feladat.

2. Az értékesítés folyamata: a vevő fogadása, az áru bemutatása, az ellenérték elszámolása és a megvásárolt áru csomagolása

Az eladás folyamata üzletenként, az alkalmazott értékesítési módonként sokféle változatban zajlik le, legtöbbször ismétlődő elemei:

2.1 A vevő fogadása

A vevő fogadásának két mozzanata különíthető el: a vevő üdvözlése és az üzletben való tájékozódásának segítése.

Nagyon fontos az első benyomás, általában az első pillanatok kialakítják a hangnemet, és meghatározzák az eladás sikerét vagy kudarcát.

A vásárlót kedvesen, mosolygósan kell üdvözölni és éreztetni kell vele, hogy az eladó és az üzlet örömmel áll rendelkezésére.

A vásárlók könnyű tájékozódása, gyors eligazodása az üzletnek érdeke, feltétele annak, hogy a szükséges értékesítési forgalmat elérje a kiskereskedelmi egység. A kiskereskedő üzleti célján túl a fogyasztói érdekeknek is érvényre kell jutniuk. Ezért Magyarországon jogszabályok is foglalkoznak a vevők kötelező tájékoztatásának előírásával.

2.2 Az áru bemutatása

Az értékesítési folyamat legfontosabb művelete az áru bemutatása, a vevő kiszolgálása. Ennek két formája: az eladó személyes közreműködésével történő árubemutatás valamint a személytelen, amelynél az áru önmagát ajánlja. Az árubemutatás során is arra kell törekedni, hogy az árunak a vevő szempontjából fontos tulajdonságai érvényesüljenek. Lehetővé kell tenni, hogy a vásárló az áru minőségét, használatának, működésének és kezelésének módját megismerje.

Ha a vevő által keresett áru nem kapható, hasonló, helyettesítő cikket kell ajánlani, vagy tájékoztatni kell arról, hogy mikorra várható a termék beszerzése. Alapvetően nem csorbítja az üzlet érdekeit, ha felvilágosítja a vevőt arról, hogy feltehetően hol kapható a keresett áru.

Az árut a vásárló által kért mennyiségben és minőségben kell kiszolgálni. A nem előrecsomagolt cikkeket a vevő előtt kell mérni.

2.3Az áru ellenértékének elszámolása

Az áruk ellenértékének elszámolása a vásárlás befejező szakaszában történik. A vásárolt árukról minden esetben számlát kell kiállítani és azt a vásárlónak át kell adni. A fizetendő összeget pontosan kell megállapítani.

A számla lehet kézzel írt, vagy pénztárgép által kiállított. Az áru ellenértékének kifizetésekor a vevőnek visszajáró pénzt hiánytalanul át kell adni.

Gyakran előfordul, hogy a vásárló csak a pénztárossal kerül személyes kapcsolatba az egység dolgozói közül.

Gyors, pontos, udvarias munkája nyomán az egész boltról kedvező benyomást szerezhet a fogyasztó. Ellenkező tapasztalat az egész vállalkozás eredményességét rontja.

Az ellenérték elszámolása a kereskedelmi egység vagyoni helyzetét befolyásoló művelet. Pontatlansága veszteséget okoz.

2.4 A megvásárolt áru csomagolása

A termékeket elszállításra alkalmas módon kell becsomagolni. Erre használják a „reklám-táskákat”, melyek a felirataik révén a csomagolás funkció mellett reklámcélokat is szolgálnak.

Divatcikkeket, luxusárukat, ajándékokat gyakran díszes csomagolásba teszik az igényes üzletekben. A tetszetős dobozok, tasakok biztosítják az áru szállíthatóságát, de az ajándékok titokzatosságát, a divatcikkek szépségét, a luxusáruk csillogását is fokozzák. Természetesen ezek a tetszetős, csomagolóeszközök is szolgálnak reklámcélokat.

3. Az értékesítési módok: önkiszolgáló, önkiválasztó, minta utáni, hagyományos

Az értékesítési módok az alapján különböztethetők meg egymástól, hogy a kereskedő és a vevő milyen kapcsolatba kerül egymással az adásvétel során, illetve a vásárló az áru jellemzőivel közvetlenül megismerkedhet-e.

Az önkiszolgáló értékesítési mód

A tömegcikkek árusítására élelmiszerüzletekben, diszkontáruházakban, áruházakban alkalmazzák az önkiszolgáló értékesítési módot.

Az önkiszolgáló értékesítésre minden olyan árucikk alkalmas, melyet terjedelménél, súlyánál fogva a vevő könnyen, saját maga és az áru épségének veszélyeztetése nélkül képes mozgatni, csomagolása biztosítja az áru védelmét, és az árucímkével együtt tartalmaz minden olyan információt, mely a vásárlói döntéshez szükséges.

Biztosítani kell a vevő számára a választék gyors áttekintését és közvetlen hozzáférését az áruhoz. Az önkiszolgáló rendszer kizárólagosan ritkán valósítható meg, rendszerint kombinálni kell más kiszolgálási formával.

Az egyes árucsoportok helyének kialakításához ismerni kell, az eladótér különböző pontjainak hatását az értékesítésre. A bejárat közelében, a pultoknál és a pénztáraknál olyan árukat kell elhelyezni, melyeknek a forgalmát növelni kívánjuk, vagy állandóan magas szinten kell tartani.

A biztosan keresett cikkeket a bejárattól távol helyezik el azért, hogy a vásárló kénytelen legyen az eladótéren végighaladni, így feltehetően rábukkan olyan árura, amit előzetesen elhatározás nélkül megvásárol. A bejáratnál és a kirakatokon keresztül is látható területeken különösen tetszetős árukat célszerű elhelyezni.

A különleges áruajánlatot, a leértékelt cikkeket feltűnő helyen, sajátságos bemutatóeszközök segítségével helyezik ki az eladótérbe.

Az önkiszolgáló boltban azt is meg kell tervezni, hogy milyen elvet kövessenek az áruk csoportosítása során.

Célszerű az együtt keresett cikkeket egymás közelébe rakni. Az azonos rendeltetésű, eltérő tulajdonságú cikkeket együtt kell bemutatni. Ha bizonyos árukat több helyre is kiraknak, biztosan növelik a forgalmat. Az önkiszolgáló üzletekben általában hagyni kell a vásárlót nézelődni, válogatni, a kínálatot alaposan áttanulmányozni. Csak abban az esetben kell megszólítani a vevőt, ha a mozgása, testtartása, arckifejezése arra utal, hogy keres valamit, vagy bizonytalankodik, tétovázik.

3.2Az önkiválasztó értékesítési mód

Az önkiválasztó értékesítési módot a tartós cikkek eladásánál alkalmazzák.

Olyan árukat kell ilyen módszerrel értékesíteni, melynek vásárlására időt szán a vevő, esetleg elbizonytalankodik, nehezen dönt. Az önkiválasztó egységben a kirakott kínálatból választ a vevő, majd a kért árut a raktárból hozza ki számára az eladó. Így árusítanak cipőt, ruházati cikkeket, stb.

Önkiválasztás alapján történő értékesítést célszerű alkalmazni minden olyan esetben, amikor az eladásra kínált választék rendkívül mély, azonban az áruk eladásához valamilyen formában szükséges a bolt személyzetének közreműködése. Ilyenek például az iparcikkek, textília, burkolóanyag, szórakoztató elektronika, ékszer, óra, csillár, bojler, szőnyeg stb.

Az önkiválasztó egység üzemeltetését az önkiszolgálóhoz viszonyítva drágítja, hogy nagyobb létszámú személyzetet igényel. A hagyományos eladással összehasonlítva viszont élőmunka kímélő értékesítési mód, mely nagyobb termelékenységet eredményez. Az áruminták bemutatását szolgáló berendezések az alapvető célon túlmenően vásárlási hangulatkeltő, belsőépítészeti funkciót is betöltenek.

3.3A minta utáni értékesítési mód A minta utáni értékesítési módot a bemutatótermek, áruházak alkalmazzák a nagy értékű, nagy terjedelmű, tartós javak eladásánál. A vevő nem egy általa előzetesen megszemlélt konkrét árudarabot, hanem a mintához hasonlót vesz meg. A ténylegesen megvásárolt áruval csak az adás-vételi ügylet megkötése után kerül kapcsolatba. A vevő az árut a fizetés tényét igazoló bizonylat ellenében kapja meg. Gyakori, hogy az árut a vevő lakására szállítják, és ott adják át.

Minta utáni értékesítést célszerű alkalmazni olyan áruk esetében, melyek terjedelmüknél vagy súlyuknál fogva alkalmatlanok arra, hogy a fizetést követően a vevő saját maga szállítsa el a boltból. Ennek az értékesítési módnak feltétele a szállítókészség és a minőség garantálása, valamint az esetleges bolti mulasztás miatt a vevőt ért kár feltétel nélküli vállalása és gyors elhárítása.

A minta utáni értékesítés szükségtelenné teszi az áruk beszállítását az üzletbe, az eladótér feltöltését, az áru eladásra történő előkészítését. A központi készletből minta után történő értékesítés gazdaságos készlettartást és magasabb szintű raktár-technológia alkalmazását teszi lehetővé.

3.4A hagyományos értékesítési mód

A hagyományos értékesítésre bármelyik bolti forgalomban lévő áru alkalmas. Lényegéből adódóan a legmunkaigényesebb, a legkisebb termelékenységet eredményezi. Alkalmazása csak elkerülhetetlen esetben célszerű. Ilyen pl. az árunak csak a vevő jelenlétében elvégezhető mennyiségi osztása, az előrecsomagolás hiánya, a különleges áruismeret igénye, az áru rendkívüli védelmének szükségessége vagy a túlságosan kicsi eladótér.

A hagyományos értékesítés leglényegesebb mozzanata az árunak az eladó személyes közreműködésével történő bemutatása. A jó eladó udvariasan, türelmesen, derűsen foglalkozik a vevővel, gondosan bánik az áruval.

Az értékesítés során nem a termék jellemzőit kell hangsúlyozni, hanem azokra az előnyökre kell felhívni a figyelmet, amelyeket elérhet a vásárló, ha megvásárolja az árut.

4. A bolt elárusító terének és külső környezetének kialakítása

4.1 Az épület külső képe

A boltépület külső képe gyakorolja az első benyomást a vevőre. Az épület homlokzatának része: a cégfelirat, a be- és kijárat, valamint a kirakat. A cégfelirat tájékoztatja a vevőket az áruk jellegéről, a bolt elnevezéséről, üzemeltetőjéről, s egyben reklámhatású is.

A be- és kijárat kialakításánál fontos szempont a vevőáramlás zavartalanságának biztosítása.

A kirakat az egyik leghatékonyabb eszköze a vásárlók figyelmének felkeltésére.

A kirakat becsalogathatja, vásárlásra késztetheti a vevőket, de a rendezetlenség az ellenkező hatást is kiválthatja.

4.2 A bolt helyiségei és belső képe

Az elárusító helyiség

Az elárusító helyiség az a terület, ahol az árusítás folyik. Belső képét a színek, a burkolat, a világítás és a berendezések együttese alakítja ki.

A belső tér kialakításánál biztosítani kell:

- a vevők számára kényelmes, kellemes vásárlási környezetet,

- az eladó részére megfelelő munkahelyi körülményeket, valamint a kényelmes, biztonságos

munkavégzés feltételeit, - az áruk áttekinthető elhelyezését, állaguk, minőségük megóvását.

A színeknek igazodniuk kell az áru jellegéhez. Az élelmiszerboltokban a fehér szín vagy a hideg színek (pl. világoskék, világoszöld) a tisztaság és az áruk frissességének érzetét keltik. Ezen egységeknél a falfelületek lemoshatóságát is biztosítani kell minimum 1,5 m magasságig, ami csempézéssel vagy mozaiklap burkolattal érhető el. A falak, a berendezések színei és az áruk együtt teremtik meg az üzlet színvilágát.

Az élelmiszerboltok padlózata nagy igénybevételnek van kitéve, ezért fontos, hogy a padlóburkolat kopásálló és könnyen tisztán tartható legyen. Ennek leginkább az ún. hidegpadlózat felel meg: műkőlap, mettlachi, padlócsempe.

Az elárusító helyiség megvilágítását úgy kell kialakítani, hogy

- az áru természetes színét megőrizze, illetve fokozza,

- a munkavégzéshez megfelelő fényerőt biztosítson,

- hívja fel a figyelmet a termékekre, termékcsoportokra.

18. Kereskedelem

18. Ön egy kereskedelemmel is foglalkozó vállalkozás vezetője. Az Ön működési körzetében megjelent egy új versenytárs. Ismertesse milyen marketingkommunikációs eszközöket és promóciós módszereket alkalmaz annak érdekében, hogy megfeleljen az élesedő versenyben!

Mottó:

Az üzleti életnek egyetlen értelmes megfogalmazása létezik: a vevőteremtés. Ugyanis a vevő az, aki meghatározza, hogy milyen legyen az üzleti vállalkozás.” (Drucker)

Napjainkban a marketing megítélését jellemzi a következő állítás: ”minden üzlet sikere azon múlik, képes-e a fogyasztó igényeit kielégíteni.”

A marketing olyan vállalati tevékenység, amely a vevők/felhasználók igényeinek kielégítése érdekében:
- elemzi a piacot,
- meghatározza az eladni kívánt termékeket és szolgáltatásokat,
- megismerteti azokat a fogyasztókkal,
- kialakítja az árakat,
- megszervezi az értékesítést és
- mindezekkel befolyásolja a vásárlókat.

1. A marketingkommunikáció elemei: reklám, közönségkapcsolat, eladásösztönzés, személyes eladás

A marketingkommunikáció azt jelenti, hogy az eladó információkat ad a vevőknek, annak érdekében, hogy befolyásolják őket.

A kommunikációs politika: a vállalat és a fogyasztók közötti információáramlás elveit és módszereit a vállalat oldaláról összefoglaló rendszer.

A kommunikációs politika célja a vállalat célpiacán szereplő fogyasztók informálása és meggyőzése. E cél érdekében alkalmazza a vállalkozás a kommunikációs mixet azaz a marketingkommunikációt.

A marketingkommunikáció tehát: olyan tervezett cselekvéssorozat, amely a vállalkozás marketing-rendszerébe illeszkedik, célja egy termék (illetve szolgáltatás) márka, vállalkozás (intézmény) népszerűsítése, a fogyasztó figyelmének felkeltése, vásárlásra ösztönzése, illetve érdeklődésének megtartása kommunikáció segítségével.

A marketingkommunikáció főbb formái: a reklám, a PR (public relations = közönségkapcsolatok) a személyes eladás és az értékesítés ösztönzés

1.1 A reklám

Mottó

„1920 - körül mondta egy angol pénzügyminiszter, hogy reklám nélkül eddig még csak a pénzverdében sikerült pénzt csinálni”

A reklám gazdasági szerepe

A reklám hatással van:

a vásárlói döntésre → fogyasztó meggyőzése, hogy az adott terméket részesítse előnyben a konkurenciával szemben → kedvező döntés alapfeltétele a márkaépítés → a reklám megkülönbözteti a márkákat a piacon

• Új igények felkeltése a vásárlóban!

A reklám olyan szélesebb körre ható, nem személyes befolyásolás, amelyet egy meghatározott szervezet vagy személy fizet. A reklámot a nem személyes jelleg különbözteti meg a személyes eladástól, a fizetett jelleg pedig a PR-től.

A reklámtevékenység fő céljai:

tájékoztatás, befolyásolás, mozgósítás, emlékeztetés és megerősítés.

A reklámnak tartalmi szempontból két változata van:

• információs és
• motivációs reklám.

Az információs reklámot az információelmélet hatáskörébe utalják, a motivációs típus pedig a lélektan témakörébe tartozik.

A két típust illetik még:

• a tematikus és
• atematikus fogalmakkal is.

Az előbbinek konkrét tárgya mondanivalója van, a másik az érzelmi elemek, a szimbólumok dominanciája miatt kapta nevét.

Használják még:

• a racionális és
• az emocionális reklám kategóriákat is.

Az előbbi inkább a tudati szférát, a rációt célozza, a másik a tudattalan késztetések birodalmát szolgálja.

A racionális reklám tényeken, információkon alapul és tárgyilagos. A szavahihetőség, a bizalom ébresztés a racionális reklám fontos kellékei. A tömör és mértéktartó stílus garantálja a reklám hitelét.

Az emocionális reklám kémleli a feszültségeket okozó vágyakat és szükségleteket. A termékek és az áruk a feszültség feloldását, a kielégülést szolgálják. Fontos, hogy a reklám az aktuális feszültséghez szóljon, mert az áru az aktuális szükséglet következtében kap jelentést, azaz válik igazán vonzóvá.

A reklámnak tárgya szerint három alaptípusa van:

• a márkareklám, amely meghatározott terméket reklámoz,
• a cégreklám, amely egy adott vállaltot ajánl a fogyasztók figyelmébe és
• a termékcsalád reklám, amely a márka említése nélkül reklámoz valamilyen terméket vagy szolgáltatást („Igyon több tejet”).

A reklám számos más szempontból is csoportosítható – helyi vagy országos, gyártói vagy kereskedői, bemutató vagy összehasonlító stb. -, de különböznek a reklámok a reklámhordozók szerint is, újságok, magazinok, plakátok, levélreklámok, rádió, televízió stb.

A szponzorálás a reklám egy különleges fajtája, amikor a vállalat egy eseményt, szervezetet

vagy egyént támogat abból a célból, hogy ezzel saját magára felhívja a figyelmet.

A reklámeszközök a reklám útján népszerűsíteni kívánt gondolatok, állítások terjesztésére szolgálnak. Fajtái a következők:
- az akusztikai hatású reklámeszközök lényege a hang,
- a vizuális hatású reklámeszközök az ember látásérzékelésére, esztétikai érzékére hatnak,
- a vegyes hatású reklámeszközök a különböző érzékszervekre egyformán hatnak és
- az egyéb reklámeszközök (kóstolás, ajándéktárgyak, szponzorálás).

1.2 Közönségkapcsolatok: belső és külső PR

Közönségkapcsolatok (PR, public relations): a vállalkozásról alkotott kedvező kép kialakítását célzó magatartás, illetve az ezt céltudatosan segítő módszerek alkalmazásosa.

A PR. tevékenységek célja, hogy a fogyasztókban - és általában a közvéleményben – kedvező vélemény alakuljon ki a vállalkozásról, annak alkalmazottairól és termékeiről.

A public relations (PR) vásárlóközönséggel fenntartott kapcsolatokat jelenti. Ide tartozik az üzlet külső megjelenési formája, a számlák, levelek külalakja, a munkatársak megjelenése, a tárgyalási stílus. A PR fontos részét képezik a belső kapcsolatok is: a dolgozók elismertsége, hangulata, azonosulása az üzlet céljaival. Amennyiben ezen a területen problémák vannak, az visszahat a teljes értékesítési munkára.

17. Kereskedelem

17. Ön egy kisvállalkozás tulajdonosa és a vevőkört szeretné bővíteni. Végezzen piackutatást! Fogalmazza meg mik a legfontosabb kérdései és hogyan kaphat ezekre választ, ha szerény forrásokkal rendelkezik a megvalósításhoz!

1. A piackutatás fogalma, célja, jelentősége

A konkurenciaharcban való részvétel csak akkor hatékony, ha megfelelő piaci információkkal rendelkezünk. Különösen fontos ez olyan területen, ahol a változások gyorsan zajlanak. Az nyer, aki hamarabb jut információhoz, aki gyorsabban képes reagálni.

A mai modern gazdaságban nélkülözhetetlen a hatékony információáramlás. Ezért a vállalatok és más piaci cégek arra törekednek, hogy minél több információt szerezzenek a vevőikről, versenytársaikról, üzleti partnereikről. Ezek egységbe foglalását valósítja meg a marketing információs rendszer (MIR). Az információk kétfélék lehetnek: külső és belső. A külsők környezeti adatok, pl.: piaci információk, gazdasági helyzet, versenytársak adatai, fogyasztói-vásárlói információk. A belső, úgynevezett vállalati adatokra példa: értékesítési adatok, beszerzési lehetőségek, fizetőképesség (likviditás), erőforrások kihasználtsága (gyártási információk), dolgozói visszajelzések, stb.

Az információkkal szemben használhatóságuk megítélésére többféle szempontot kell értékelni a MIR-be való beépítés során: megbízhatóság (biztos forrás, pontos adatok), időszerűség (aktualitás), mérhetőség (statisztikai adatok), teljesség (információk köre), hozzáférhetőség.

A piackutatás az információk folyamatos és tervezett gyűjtése, rendszerezése és elemzése, illetve a konkrét piaci helyzetre vonatkozó legjobb döntési lehetőségek kidolgozása.

A piackutatás egy olyan közgazdaságtani vizsgálat, amely egy-egy konkrét üzleti cél érdekében végez adatgyűjtés illetve elemzést. A leggyakoribb említési esete, amikor konkrét termék vagy termékcsoport értékesítési lehetőségeiről, a piacának változásáról, reklámjairól, fogyasztóinak magatartásáról szól. Piackutatás nélkül semmilyen tudással sem rendelkeznénk arról a célpiacról, amelyen belül tevékenykedni szeretnénk, nem érthetnénk meg a megcélzott vásárlókat, és fogalmunk sem lenne, mekkora nyereségre tehetünk szert.

A piackutatás a vállalati marketingtevékenység információs bázisa, egyrészt iránytű szerepét tölti be, utat mutat a legkedvezőbb vállalati magatartáshoz, cselekvéshez, másrészt olyan mérőműszer, amely jelzi a piac – a vállalat szempontjából fontos – valamennyi rezdülését.

A piackutatás elsősorban egy módszer, melynek segítségével a piacról, annak résztvevőiről, a jelenségeiről információkat tudunk gyűjteni. Olyan módszertan, amely a vizsgálatok és a közgazdasági elemzések során felhasználja a matematikát, statisztikát, pszichológiát, szociálpszichológiát valamint a szociológiát, mint segédtudományt.

A piackutatás/piacelemzés legismertebb kivitelezői a piackutató ügynökségek, intézetek.

2. Csoportjai, legjellemzőbb módszerei: primer és szekunder piackutatás

Az információszerzés módja lehet primer és szekunder.

A primer piackutatás korábban még nem ismert, mások által nem közzétett, saját célra gyűjtött adatok felhasználása. A primer információkat közvetlenül az információt szolgáltatóktól gyűjtjük, és leggyakrabban a saját igényeinknek megfelelően. Az adatgyűjtés módja lehet direktben kérdezéssel, megfigyeléssel vagy kísérlettel. Előnyei, hogy (legtöbbször) saját szempontok alapján történik a gyűjtés, az információk frissek (aktualizáltak), hátrányuk, hogy beszerzésük költséges és időigényes (piackutató munka költségei).

A szekunder piackutatás a mások által már felvett, feldolgozott és közzétett adatok – például a statisztikai hivatalok felmérései, szakmai folyóiratok, kiadványok adatai, piackutató cégek publikált adatai, kamarai jelentések, szaksajtó cikkeinek, kutatóintézetek jelentéseinek, tudományos munkák figyelemmel kísérését – hasznosítását jelenti.

A szekunder információkat egyszer már valaki összegyűjtötte, feldolgozta saját céljaira. Ezekhez az információkhoz (általában) könnyebben hozzá lehet jutni, olcsóbbak és beszerzésük kevésbé időigényes, de hátrányuk, hogy nem mindig időszerűek, pontosak és nem a saját szempontok alapján vannak összegyűjtve, értékelve.

A piackutatásnál általában mindkét információtípust használják, ám a piackutatást mindig a szekunder információk összegyűjtésével érdemes kezdeni, ezután derül ki, hogy szükség van-e a primer információgyűjtésre.

A piackutatás folyamata

A kutatási cél meghatározása, a kutatási terv készítése során a kiindulástól kezdve döntéseket kell hozni, ezeket ellenőrizni kell, majd megvalósítani.

A piackutatás általában öt lépésből áll, amelyek logikusan követik egymást:

• a kutatást kiváltó probléma meghatározása,
• a kutatási terv elkészítése,
• az adatok megszerzése, összegyűjtése,
• az adatok ellenőrzése, kielemzése,
• megállapítások tétele, megoldások javaslatok bemutatása.

3. Legfontosabb tudnivalói például: kik a vásárlói, mik a jellemzőik, hol vásárolnak, milyen gyakran, mikor?

A piackutatás segítségével olyan értékes információkhoz juthatunk, amelyek segítségével megbecsülhetjük a vállalkozásunk sikerét. Azáltal, hogy megkérdezzük a leendő ügyfeleinket a szükségleteikről és szokásaikról, a piackutatás segítségével megállapíthatjuk a megcélzott piacunk méretét, és a várható keresletet, árat és nyereséget is. A következő öt egyszerű kérdést kell feltennünk:

• Kik lesznek a vásárlóink?
• Mire van szükségük?
• Milyen a konkurencia?
• Milyen rések kínálkoznak a piacon?
• Hogy viszonyulnak a termékünkhöz (teszt marketing)?

Hogyan végezhetjük el mi magunk? Használjunk ki minden lehetőséget, hogy visszajelzéseket kapjunk a vásárlóktól. Például, legközelebb, amikor egy ügyféllel beszélünk telefonon, kérdezzük meg: "Szeretnénk fejleszteni a vásárlóinknak nyújtott szolgáltatásainkat. Ön szerint milyen területeken kellene javítanunk?" De legyünk résen: az emberek gyakran azt mondják, amit szerintük hallani szeretnénk.

Csináld magad felmérések A legtöbb kisvállalkozás anyagi tényezők miatt saját maga kell, hogy elvégezze a piackutatási felméréseket. Bár ezek nem annyira hatásosak, mint egy független professzionális felmérés, mégis értékes információkkal szolgálhatnak. A következőképpen végezhetjük el a saját piackutatásunkat:

• Határozzuk, meg a céljainkat. Először döntsük el pontosan mit is szeretnénk megtudni. Például arról szeretnénk információhoz jutni, hogy hogyan reagálnak a vásárlók egy szolgáltatásra? Esetleg a jövőbeni vásárlási szándékukról szeretnénk tájékozódni? Ez utóbbihoz nyílt és egyértelmű kérdések szükségesek.
• Tervezzük meg a felmérést. Mindegy, hogy írásban vagy telefonon keresztül végezzük, a kérdőívnek mindenképpen egyértelmű kérdéseket kell tartalmaznia, könnyen követhető és könnyen megválaszolható kell legyen. Gondolkozzunk el a legfontosabb területekről, amelyekkel kapcsolatban információkhoz szeretnénk jutni. Minden kérdést alaposan fontoljunk meg, és ne bonyolítsuk túl a kérdőívet túl sok kérdéssel vagy lehetséges válasszal.
• Tegyük felhasználóbaráttá a kérdőívünket. Bár a feleletválasztós teszteket könnyebb elemezni és összehasonlítani, az önálló, írott válaszok több információt tartalmaznak. A minőségi kérdésekhez használjunk páros számú választási lehetőséget, hogy a válaszadók ne választhassák automatikusan a középsőt.
• Végezzünk próbafelmérést. Próbáljuk ki a felmérés vázlatát egy tesztcsoporton, hogy megtudjuk valóban úgy értelmezik-e a kérdéseket, ahogy mi szerettük volna.

Hány résztvevőre van szükségünk? Már meglepően kevés válasz is meglehetősen pontos képet adhat a vásárlók érzéseiről. Ha csak egy maroknyi vevőnk van, megkérdezhetjük mindegyiket, ha azonban több ezer vevővel rendelkezünk, akkor körülbelül 200 válasz, már bőven elég információt jelenthet.

Egy részletes telefonos felmérés esetén 50 vagy akár 20 válaszból is megtudhatjuk, amit szeretnénk.

Ellenőrizzük, hogy rendelkezünk-e az alapvető információkkal! Egy felmérés arra is ideális lehet, hogy felfrissítsük az adatbázisunkat. A kérdések előtt ellenőrizhetjük, hogy a helyes név, cím és telefon szerepel-e a nyilvántartásunkban a vevőinkről. Azonban valószínűleg csak akkor kaphatunk valóban őszinte válaszokat és véleményeket, ha a felmérésünk névtelenül zajlik.

Növeljük a válaszok számát! A válaszok száma jelentősen megnövekedhet, ha megkönnyítjük a válaszadást, esetleg érdemessé is tesszük azt. A könnyű válasz tervezés kérdése. Postai kiküldésnél ingyenes postai címmel vagy bélyeggel ellátva küldjünk ki bármit is. Megnövelhetjük a válaszok számát, ha minden válaszadót ajándékkal jutalmazzuk.

Telefonos felmérés A telefonos felmérés lehetővé teszi, hogy tisztázzuk a problémás kérdéseket és a válaszadók nagyobb terjedelemben is válaszolhatnak egy kérdésre. Azonban a telefonos felmérések időigényesek és költségesek lehetnek.

Hogyan kapjunk többet a pénzünkért? A postán feladott kérdőívek estében a postai díj magas költséggel jár. Miért nem ragadjuk meg a lehetőséget, hogy egyúttal el is adjunk valamit? Illesszünk be egy akciós ajánlatot, esetleg érdeklődjünk új, potenciális vevőkről. Vigyázzunk, hogy ezzel ne vonjuk el a figyelmet a kérdőívről.

Készüljünk fel alaposan Képzeljük el, hogy minket mi késztetne arra, hogy megválaszoljunk egy kérdőívet? Magyarázzuk meg, hogy miért küldtük a kérdőívünket és miért érdemes időt szánni a kitöltésére.

Legyünk hálásak! Őszintén avassuk be a vevőinket az eredményekbe és mutassuk be, hogyan fogjuk kijavítani az esetleges problémákat, amelyekre a felmérés derített fényt. Köszönjük meg a részvételüket, minél hamarabb hozzuk nyilvánosságra a nyertesek nevét és küldjük el nekik a nyereményeiket.

A válaszok értelmezése Hogyan elemezzük a válaszokat? Ez attól függ, hogy hány válaszra számítunk. Kisszámú választ kézzel is kiértékelhetünk. Nagyobb számú válasz esetén azonban egy táblázatkezelőre vagy adatbázisra lesz szükségünk. A feleletválasztós vagy nyílt kérdések elemzéséhez be lehet szerezni néhány valóban hasznos és olcsó elemző csomagot.

Összegezzük a válaszokat és döntsük el, hogy milyen jelentőséggel bírnak a vállalkozásunk szempontjából. Utolsó lépésként döntsük el, milyen lépéseket kell tennünk a levont következtetések alapján.

16. Kereskedelem

16. Ön egy termelő és kereskedelmi vállalkozás tulajdonosa. Az eddigi termékskálát szeretné bővíteni, vagy a régi terméket megújítani. Milyen információk szükségesek a döntéshez? Milyen marketing eszközöket használna?

1. A marketing fogalma

A vállalkozás ritkán áll egyedül a piacon. A versenytársak figyelik, mit tesz a másik annak érdekében, hogy vevőit megtarthassa, és újabbakat szerezzen. A vállalkozásnak ismernie kell, hogy az adott körzetben kik a versenytársai, és felül kell múlnia őket. Versenytársnak tekintünk tulajdonképpen mindenkit, aki a lehetséges vevő pénzére pályázik, aki ugyanolyan jellegű terméket vagy szolgáltatást nyújt, ami a fogyasztó ugyanazon szükségletét elégíti ki.

A marketing olyan vállalati tevékenység, amely a vevők/felhasználók igényeinek kielégítése érdekében:
- elemzi a piacot,
- meghatározza az eladni kívánt termékeket és szolgáltatásokat,
- megismerteti azokat a fogyasztókkal,
- kialakítja az árakat,
- megszervezi az értékesítést és
- mindezekkel befolyásolja a vásárlókat.

2. A marketing mix elemei

Az aktív marketing

A marketing legfontosabb tevékenysége a fogyasztók elvárásainak teljesítése. A marketingorientált vállalkozásoknak választ kell adniuk arra a kérdésre, hogyan tudják ezt a feladatot optimálisan megoldani. A fogyasztók igényeinek kielégítésére több eszköz áll rendelkezésre. Az egyes eszközök alkalmazása nem független egymástól, a marketingeszközök egymással kölcsönhatásban állnak. A marketing egyik legfontosabb alapelve, hogy az alapvető elemek szoros összefüggésben állnak egymással, marketingmixet alkotnak.
Az aktív marketing, azaz a marketingmix a különféle marketingeszközök kombinációját jelenti a piacon.A marketingmix eszközeit négy nagy csoportra oszthatjuk. Mivel ezek angol neve P-vel kezdődik, ezért a marketingmix eszközcsoportjait a 4P-nek is szokták nevezni.
Elemei:

• termékpolitika (Product),
• árpolitika (Price),
• értékesítési politika (Place) és a
• reklám (Promotion).

A termékkínálat piaci szempontok alapján végzett alakítását termékpolitikának nevezzük.

Árpolitika: az ajánlati ár kialakításának, valamint a fogyasztói reagálás kezelésének elveit és módszereit foglalja össze.

Értékesítési politika, az értékesítési utak politikája, a marketingcsatornák kiválasztására és alkalmazására vonatkozó elvek és módszerek összessége. A marketingcsatorna az út, amelyen a termék a termelőtől (szállítótól) a fogyasztóhoz eljut.

Kommunikációs politika: a vállalat és a fogyasztók közötti információáramlás elveit és módszereit a vállalat oldaláról összefoglaló rendszer.

Egy vállalkozás marketingprogramja akkor lesz hatékony és sikeres, ha a megfelelő terméket, a megfelelő áron, a megfelelő reklámozás mellett, a megfelelő helyen (értékesítési csatornán) adják el.

A marketingkommunikáció azt jelenti, hogy az eladó információkat ad a vevőknek annak érdekében, hogy befolyásolják őket.
A marketingkommunikáció főbb formái: a reklám, a személyes eladás, az értékesítés ösztönzés és a PR (public relations = közönségkapcsolatok).

3. A termékéletpálya bemutatása: szakaszai, árbevétel alakulása

A termékciklus az az idő, amíg a termék a piacon tartózkodik.

Philip Kotler a többszörösen kitüntetett marketingprofesszor így érvel:

„ A marketing-gondolkodásnak nem egy bizonyos termékből vagy termékcsoportból, hanem egy szükségletből kell kiindulnia. A termék voltaképpen egy megoldás a sok közül valamely szükséglet kielégítésére.”

A marketingszakemberek a legtöbb figyelmet a termékciklusra fordítják, amelynek négy szakaszát különböztetik meg.

A fenti ábrán egyetlen termék értékesítésének fázisait láthatjuk. A „nyereség” görbe azt fejezi ki, mennyivel járul hozzá az adott termék a vállalkozás nyereségéhez.

A bevezetés szakaszában a vállalkozás feladata, hogy a terméket elfogadtassa, megkedveltesse a fogyasztókkal. A forgalom rendszerint lassan nő, a jelentős kezdeti költségek miatt (pl. kevés a termelési tapasztalat, kevesen ismerik a terméket a piacon) termék veszteséges.

A növekedési szakaszban a piac már elfogadta a terméket, a forgalom és a profit is gyorsan nő, a vállalkozás továbbra is intenzív reklámhadjáratot folytat és szélesíti értékesíti hálózatát.

Az érettség szakaszában a termék értékesítése nagyjából állandó volumenű, piaca lassan telítődik. A technológia bevezetettsége miatt alacsonyak a ráfordítások, így viszonylag magas nyereséget lehet elérni, ez azonban – az érettségi szakasz megnyújtására irányuló kísérletek miatt – a szakasz végére csökken. Ekkor már érdemes új, helyettesítő termék bevezetését elkezdeni.

A hanyatlás időszakában a forgalom és vele együtt a nyereség is csökken, a vállalkozásnak fokozatosan vissza kell vonulnia e termék piacra viteléről

4. Marketing tevékenységek a termékpálya különböző szakaszaiban

A bevezetés szakaszában a terméknek át kell törnie az ismeretlenség gátját, fogyasztókat kell megnyerni ahhoz, hogy esetleg más, már piacon lévő vagy helyettesíthető termék rovására kipróbálják. Mindez jelentős hirdetési ráfordítást igényel, ún. bevezető kampányt. Jellemző, hogy gyakran szűk az értékesítési lehetőség, hiszen még nincs tömeges kereslet.

A növekedés szakaszában bővül a fogyasztók száma részben a hirdetés, részben a fogyasztók közötti információcsere révén. A termék piacának növekedésével bővíteni kell az értékesítési lehetőségeket, és változatlanul informáló, intenzív hirdetést kell folytatni. A marketingköltségek változatlanul magasak, de valószínű, hogy a termék már profitot is eredményez.

Az érettség szakaszában a piac mérete jelentősen bővül, és egyben differenciálódik is. Ebben a szakaszban előtérbe kerülnek az árharc, az értékesítés-ösztönzés eszközei, amelyekkel a versenytársak a kereslet fenntartását célozzák. A marketingköltségek mérsékeltebbek, ekkor kell tömeges profitot realizálni.

A hanyatlás szakaszában csökken a termék iránti kereslet. Ennek oka a piac telítődésében és a versenyben rejlik. Már megjelennek azok az új termékek, amelyek elvonják a régi termék iránti keresletet. Ekkor mérlegelni kell, hogy érdemes-e a piacon maradni, új termékkel megjelenni, vagy célszerű kivonulni onnan.

5. Információszerzés a vevők igényeiről: piackutatás

A konkurenciaharcban való részvétel csak akkor hatékony, ha megfelelő piaci információkkal rendelkezünk. Különösen fontos ez olyan területen, ahol a változások gyorsan zajlanak. Az nyer, aki hamarabb jut információhoz, aki gyorsabban képes reagálni.
A piackutatás az információk folyamatos és tervezett gyűjtése, rendszerezése és elemzése, illetve a konkrét piaci helyzetre vonatkozó legjobb döntési lehetőségek kidolgozása.

A piackutatás a vállalati marketingtevékenység információs bázisa, egyrészt iránytű szerepét tölti be, utat mutat a legkedvezőbb vállalati magatartáshoz, cselekvéshez, másrészt olyan mérőműszer, amely jelzi a piac – a vállalat szempontjából fontos – valamennyi rezdülését.

A piackutatás elsősorban egy módszer, melynek segítségével a piacról, annak résztvevőiről, a jelenségeiről információkat tudunk gyűjteni. Olyan módszertan, amely a vizsgálatok és a közgazdasági elemzések során felhasználja a matematikát, statisztikát, pszichológiát, szociálpszichológiát valamint a szociológiát, mint segédtudományt.

15. Kereskedelem

15. Ön alkalmazottként dolgozik egy nagyvállalatnál. A munkáltatójának milyen jogai és kötelességei vannak?

Önt milyen jogok illetik meg és mik a kötelezettségei? A válaszadáshoz értelmezze a Munka Törvénykönyve ide vonatkozó paragrafusát!

1. A munkáltató jogai: utasítás, kiküldetés, kirendelés, eltiltás, ellenőrzés

Utasítás

A munkavállaló köteles a munkát a munkáltató utasítása szerint végezni. Nem köteles azonban teljesíteni az utasítást, ha az jogszabályba vagy a munkaviszonnyal kapcsolatos szabállyal ütközik. Jogosult továbbá megtagadni a munkavégzést, ha azzal életét, egészségét vagy testi épségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné. Amennyiben az utasítás végrehajtása másokat közvetlenül és súlyosan veszélyeztetne, köteles a munkát megtagadni. Veszélyeztetésnek minősül kiváltképp a szükséges védőberendezések, egyéni védőeszközök működésképtelensége, illetve hiánya, a probléma megszüntetését célzó fellépések miatt semmilyen hátrányt nem szenvedhet a munkavállaló.

Kiküldetés, kirendelés

Az Szja-törvény 3. § 11. pontja értelmében kiküldetés (kirendelés) a munkáltató által elrendelt, a munkaszerződésben rögzített munkahelytől eltérő helyen történő munkavégzés.

A korábbi Mt. (2012. december 31-ig még hatályos) rendelkezései egyértelműen különbséget tettek kiküldetés és kirendelés között. Eszerint kiküldetésről akkor beszélhetünk, ha a munkavállaló a munkáltató irányítása alatt marad, továbbra is a munkáltató javára végzi munkáját, de munkavégzési helye a szokásoshoz képest megváltozik. Kirendelés esetén – ezzel szemben – az utasítást adó munkáltató személye változik meg, vagyis a munkáltató ideiglenesen átengedi a munkavállalót más munkáltatónak, aki a napi munka irányítását is átveszi. Az új Mt. 2013. január 1-től hatályba lépő rendelkezései ezt a megkülönböztetést már nem tartalmazzák, egységesen a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás szabályairól rendelkeznek. Ennek ellenére a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás formái közötti fenti különbségek megmaradnak.

Eltiltás

A munkáltató kötelessége az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkafeltételek biztosítása. Ennek megvalósítása érdekében - megfelelő vizsgálattal - a munkáltató jogosult és egyben köteles is rendszeresen ellenőrizni, hogy a dolgozó

• alkoholos befolyásoltságtól való mentesség, illetve
• az alkoholtilalom

szabályait betartotta, vagy sem.

A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint, ha a munkavállaló az ellenőrzés keretében elrendelt vizsgálatban való közreműködést megtagadja, ez önmagában is alkalmas lehet a törvény szerinti hátrányos jogkövetkezmények alkalmazására. Így például a vizsgálat elvégzését megtagadó munkavállaló a munkavégzéstől eltiltható és az eltiltás időtartamára a munkabére megvonható, illetve a kollektív szerződés rendelkezése esetén a vétkes kötelezettségszegés esetére előírt hátrányos vagy más jogkövetkezmények alkalmazhatók vele szemben.

Ellenőrzés

A korábbi szabályozással ellentétben a törvény rendezi a munkavállaló ellenőrzésére vonatkozó szabályokat is. A munkáltató a munkavállalót csak a munkaviszonnyal összefüggő magatartása körében ellenőrizheti. A munkáltató ellenőrzése és az annak során alkalmazott eszközök, módszerek nem járhatnak az emberi méltóság megsértésével.

A munkavállaló magánélete nem ellenőrizhető.

Gyakori probléma a munkahelyek bekamerázása. Ez jogszerű lehet, ha például a

munkavállalók testi épségének megőrzését, a káresetek megelőzését szolgálja, jogellenes

viszont, ha a kamerákat például az öltözőben vagy a pihenőhelyiségben helyezik el. A

magánélet ellenőrzésének tilalma munkaidőben és azon kívül is érvényes, például a

munkaidőn kívül is használható cégautóban elhelyezett helyzet meghatározó eszközzel nem

követheti nyomon a munkáltató, merre járt a munkavállaló a pihenőidejében.

Ha a munkáltató a munkavállaló ellenőrzésére szolgáló technikai eszközöket alkalmaz,

a munkavállalót az eszközök alkalmazásáról előzetesen tájékoztatnia kell.

2. A munkáltató kötelezettségei

A munkáltatónak a munkaviszony alapján kötelezettségei vannak:

1. megfelelő munkafeltételek biztosításában,
2. a munkavállalók foglalkoztatásának megszervezésében,
3. a szabadidő kiadása terén,
4. a munkavállaló munkájának díjazása terén,
5. a béren felüli juttatások kiadása terén.

1. A munkáltató köteles a munkavállalót a munkaszerződés és a munkaviszonyra vonatkozó szabályok szerint foglalkoztatni, továbbá – a felek eltérő megállapodása hiányában – a munkavégzéshez szükséges feltételeket biztosítani.
   A munkáltató köteles a munkavállalónak azt a költségét megtéríteni, amely a munkaviszony teljesítésével indokoltan merült fel.
   A munkavállalót csak olyan munkára lehet alkalmazni, amely testi alkatára vagy fejlettségére tekintettel rá hátrányos következményekkel nem járhat. A fogyatékossággal élő személy foglalkoztatása során gondoskodni kell az ésszerű alkalmazkodás feltételeinek biztosításáról.
   A munkáltató biztosítja az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeit. A munkába lépést megelőzően és a munkaviszony fennállása alatt rendszeres időközönként köteles ingyenesen biztosítani a munkavállaló munkaköri alkalmassági vizsgálatát.
2. A munkáltató köteles a munkavállalót foglalkoztatni, ebből kifolyólag a munkavállalónak joga van ahhoz, hogy foglalkoztassák. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a munkaadó mindig köteles a munkavállalót munkával ellátni. Amennyiben a munkáltató bármilyen ok miatt nem képes (vagy nem akar) e kötelezettségének eleget tenni (mondjuk egy beérkező szállítmány csúszása vagy egyéb ok miatt), akkor erre az időre úgynevezett “állásidőt” kell fizetnie a munkavállaló számára. A munkavállalót abból kifolyólag, hogy a munkaadó munkaszervezési, gazdasági, vagy bármilyen másik okból kifolyólag nem tudja foglalkoztatni, kár nem érheti. A munkaviszonyban tehát ennek kockázatát egyedül a munkaadó viseli tekintettel arra, hogy egyedül ő van abban a helyzetben, hogy bármilyen ráhatása legyen az eseményekre.  Amennyiben a munkáltató foglalkoztatási kötelezettségét megszegi (jellemző például, hogy egy eltávolítandó munkavállaló alól “kiszervezik” a munkát, és gyakorlatilag házon belüli munkanélküliként várják, hogy a munkavállaló feleslegesnek érezze magát, és felmondjon) a munkavállaló jogosan élhet a azonnali hatályú felmondás lehetőségével, annak minden, a munkáltató számára hátrányos következményeivel együtt.
3. A munkaviszony tartós, állandó jellegéből fakad, hogy nagy jelentősége van a szabadidőnek, amely alatt a munkavállaló kipiheni fáradalmait, illetőleg fontos és méltányolandó személyes okból vagy közérdekből munkájától távol maradhat. A szabadidő általános jellemzője, hogy annak tartama alatt a munkavállaló a munkavégzési, a munkáltató pedig foglalkoztatási kötelezettség alól mentesül. Fajtái: a pihenőidő, a szabadság és a munkaidő kedvezmény.
4. A munkáltató köteles bért fizetni, a munkavállaló tehát jogosult arra, hogy munkabért kapjon. A munkabérről a munkavállaló nem mondhat le, munkaviszony keretében a díjazás nélküli munkavégzés tilos. A munkabér mértékét a felek megállapodása határozza meg. E fő szabály alól kivételt képez a kötelező minimálbér. 2014. január 1-jétől havibér alkalmazása esetén a kötelező minimálbér 101 500 forint.
5. Ezeket a juttatásokat a munkavállalók nem a végzett munka alapján kapják. Általános jellemzőjük, hogy az életkörülmények javítását, kulturális, jóléti, egészségügyi szükségletek kielégítését szolgálják.

Leggyakoribb formái:

• segély és előleg,
• munkahelyi étkeztetés,
• munkásszállás,
• munkásszállítás,
• munkaruha,
• lakásépítés-támogatás,
• üdültetés, sport- és kulturális tevékenység támogatása,
• gyermekintézmények támogatása.

A munkaadóknak 2007. január 1-jétől a munkaviszonyok létesítésének és megszűnésének tényét - egyéb adatok mellett - az (illetékes elsőfokú) állami adóhatóság felé kell jelenteniük elektronikus úton vagy az erre a célra rendszeresített nyomtatványon.

A vállalkozások számára céljaik megvalósításához alapvető fontosságú az emberi erőforrás, az általuk foglalkoztatott munkaerő-állomány munkavégző képessége.

A dolgozókról nyilvántartást kell vezetni, amely tartalmazza a dolgozó személyi adatait, az alkalmazás módját, idejét, bérét és egyéb adatokat.

Annak vizsgálatához, hogy melyik dolgozó mennyi időt töltött el a munkahelyén a munkaidő-beosztás és a jelenléti ív szolgál.

A dolgozó munkában eltöltött idejét jelenléti ívvel ellenőrzik, ez képezi a munkabér elszámolásának alapját. A kifizetésre kerülő munkabérről és a levonásokról havonta munkabér elszámolási ív készül, melyet a dolgozó a munkabérével együtt kézhez kap.

3. A munkavállaló

Attól függően, hogy a munkavállaló magánszemély hány éves, különböző előírások vonatkozhatnak rá. Természetesen a törvény elsősorban a kiskorú munkavállalókra ír elő plusz szabályozásokat, annak érdekében, hogy biztosítja a kiskorúak munkavállalását, és védje is őket.

A törvény értelmében minden olyan személy, aki betöltötte a tizenhatodik életévét munkavállalóként bármikor létesíthet munkaviszonyt.

Az iskolai szünet időtartama alatt az előbbiektől eltérően létesíthet munkaviszonyt az a tizenötödik életévét betöltött személy, aki általános iskolában, szakiskolában, középiskolában nappali rendszerű képzés keretében folytatja a tanulmányait.

A tizenhatodik életévét be nem töltött munkavállaló a gyámhatóság engedélye alapján, a külön jogszabályban meghatározott kulturális, művészeti, sport-, hirdetési tevékenység keretében a korábban meghatározott feltételektől eltérően is foglalkoztatható.

Fiatal munkavállalónak az a személy minősül a munkaviszony szempontjából, aki még nem töltötte be a tizennyolcadik életévét.

3. 1 A munkavállaló jogai:
Biztosítani kell számára az előírt védőeszközt, védőfelszerelést, védőruhát, védőberendezést.

Biztosítani kell a munkavégzéshez szükséges ismeretek elsajátítását, betanulási időt.

Joga van a munkát megtagadni, ha olyan tevékenységet kell végeznie, ami a biztonságos munkavégzés feltételei nélkül valósulna meg.

Joga van megtagadni a munkavégzést, ha azzal saját, vagy mások testi épségét fenyegeti

3.2 A munkavállaló kötelezettségei

A munkavállaló munkaviszonyból fakadó alapvető kötelezettsége a munkavégzés, amely a következő elemekből tevődik össze:
Megjelenés: a munkavállaló köteles az előírt helyen és időben munkára képes állapotban megjelenni.
Munkavégzés: a munkaidőt teljes egészében a munkáltató utasításai szerint meghatározott feladatok elvégzésére kell fordítani. Más módon megfogalmazva nem csak a részvétel fontos.
Rendelkezésre állás: szorosan kapcsolódik az előző két elemhez, készen kell állni arra, hogy a munkáltató által adott vagy kért feladatokat elvégezze a munkavállaló. (pl. készenlét).
Gondos, előírásszerű munkavégzés: a munkát az adott munkavállalótól elvárható szakértelemmel és gondossággal kell végezni.
Személyes munkavégzés: a munkavállaló mindig személyesen köteles a munkakörébe tartozó feladatokat elvégezni. Kollégát sem lehet megkérni „önhatalmúlag”, csak a munkáltató dönthet a helyettesítésről.

Előkészítő és befejező munkák elvégzése: egyes munkavégzés előtti és utáni teendőket kell elvégezni (pl. gépek beállítása, elektromos gépek áramtalanítása), és az erre fordított idő beleszámít a munkaidőbe.
Továbbképzés: a képzési kötelezettség munkáltató általi teljesítésének egyik lehetséges módja a továbbképzés. A szükséges ismeretek elsajátításához a munkáltató kötelezheti a munkavállalót, hogy az általa meghatározott képzésen részt vegyen.

Tanulmányi szerződés
A munkáltató szakember-szükségletének biztosítása érdekében tanulmányi szerződést köthet a munkavállalóval. A tanulmányi szerződésben a munkáltató vállalja, hogy a munkavállaló részére a szerződésben meghatározott támogatást (pl. tandíj, szabadság, ösztöndíj) nyújtja annak tanulmányai alatt. A munkavállaló pedig arra kötelezi magát, hogy a szerződés szerinti tanulmányokat folytatja, illetőleg a képzettség megszerzése után a szerződésben meghatározott időn keresztül munkaviszonyát fenntartja. Ennek az időtartamnak a nagysága eltérő (max. 5 év), és a támogatás mértékével arányosnak kell lennie.

Tehát, a munkavállaló köteles:

-  a munkáltató által előírt helyen és időben munkára képes állapotban megjelenni,

• munkaideje alatt – munkavégzés céljából, munkára képes állapotban – a munkáltató rendelkezésére állni,
• munkáját személyesen, az általában elvárható szakértelemmel és gondossággal, a munkájára vonatkozó szabályok, előírások, utasítások és szokások szerint végezni,
• a munkakörének ellátásához szükséges bizalomnak megfelelő magatartást tanúsítani
• munkatársaival együttműködni.

A munkavállaló a munkáltató előzetes hozzájárulása nélkül harmadik személytől díjazást a munkaviszonyban végzett tevékenységére tekintettel nem fogadhat el, vagy nem köthet ki.

A munkavállalót munkaszerződés vagy munkaviszonyra vonatkozó szabály alapján megillető munkabért csökkenteni nem lehet arra tekintettel, hogy a munkavállaló a munkáltató előzetes hozzájárulásával egy harmadik személytől díjazásban részesült.

Ezek a legfontosabb szabályok, amelyek a munkaadót és a munkavállalót terhelik a végzett, és amelyek megszegése esetén a másik fél jogszerűen mondhatja fel azonnali hatállyal a munkaviszonyt, annak minden következményével együtt.

14. tétel Kereskedelem

14. Ön egy vállalkozás alkalmazottja. Mit tud a munkavégzés idejéről, pihenőidőről, rendkívüli munkavégzésről, szabadság kiadásról? Értelmezze a rendelkezésre bocsátott Munka Törvénykönyv ide vonatkozó paragrafusait! Említsen példákat olyan esetekre, amikor a munkaadó megsértette a munkavállaló jogait!




1. A munkában töltött idő: munkarend, munkaidő, napi beosztás
A munkarend kialakítása: milyen rendszerben és mikor, hány műszakban, hány órától hány óráig végzik a munkát.
Munkaidő: a munkavégzésre előírt idő, valamint a munkavégzéshez kapcsolódó előkészítő és befejező tevékenység tartama, tehát az az idő, amit a munkavállaló a munkahelyen egyhuzamban eltölt.
A munkaidő leegyszerűsítve az az idő, amikor a munkavállalónak munkavégzés céljából rendelkezésre kell állnia.
Előkészítő vagy befejező tevékenység: minden olyan feladat ellátása, amelyet a munkavállaló munkaköréhez kapcsolódóan, szokás szerint és rendszeresen, külön utasítás nélkül köteles elvégezni.
A munkaidő-beosztás szabályait (munkarend) a munkáltató állapítja meg.
A napi munkabeosztás: az adott dolgozó melyik napokon hány órától hány óráig dolgozik.
A munkaidőt heti öt napra, hétfőtől péntekig kell beosztani (általános munkarend).
A munkaidő a hét minden napjára vagy az egyes munkanapokra egyenlőtlenül is beosztható (egyenlőtlen munkaidő-beosztás).
A munkaidő-beosztást legalább hét nappal korábban, legalább egy hétre írásban kell közölni.
A munkáltató az adott napra vonatkozó munkaidő-beosztást, ha gazdálkodásában vagy működésében előre nem látható körülmény merül fel, legalább három nappal korábban módosíthatja.
A munkavállaló beosztás szerinti napi munkaideje – a részmunkaidőt kivéve – négy óránál rövidebb nem lehet.
A munkavállaló napi munkaideje legfeljebb tizenkét, készenléti jellegű munkakörben legfeljebb huszonnégy óra.
A munkáltató – a felek megállapodása alapján – a napi munkaidőt legfeljebb két részletben is beoszthatja (osztott napi munkaidő). A beosztás szerinti napi munkaidők között legalább két óra pihenőidőt kell biztosítani.


2. Pihenőidő: munkavégzés közben, munkanapok között, vasárnap és munkaszüneti napok, pihenőnap összevonás.
Munkavégzés közben (munkaközi szünet, ebédszünet): a munkavállaló részére, ha a beosztás szerinti napi munkaidő tartama
a hat órát meghaladja, húsz perc,
a kilenc órát meghaladja, további huszonöt perc munkaközi szünetet kell biztosítani.
A munkaközi szünetet a munkavégzés megszakításával, legalább három, legfeljebb hat óra munkavégzést követően kell kiadni.
A munkaközi szünetet a munkáltató jogosult több részletben is kiadni. Ebben az esetben az egyik részletnek legalább húsz perc tartamúnak kell lennie.
A munkavállaló részére a napi munkájának befejezése és a következő napi munkakezdés között legalább tizenegy óra egybefüggő pihenőidőt (napi pihenőidő) kell biztosítani.

A munkavállalót hetenként két pihenőnap illeti meg, amely azonban egyenlőtlen munkaidő-beosztás (tehát munkaidőkeret vagy elszámolási időszak alkalmazása) esetén egyenlőtlenül is beosztható [új Mt. 105. § (1)-(2) bek.]. Például egyhavi munkaidőkeretben szabályos a munkaidő-beosztás, ha az első két héten 1-1, a második két héten 3-3 pihenőnapot kap a munkavállaló. Figyelemmel kell lenni azonban arra, hogy a munkavállaló számára egyenlőtlen munkaidő-beosztás mellett is hat munkanapot követően egy heti pihenőnapot be kell osztani. Ez a megkötés azonban nem vonatkozik a megszakítás nélküli, a több műszakos vagy az idényjellegű tevékenység keretében foglalkoztatott munkavállalóra [új Mt. 105. § (3) bek.]. Tehát például az idénymunkát végző munkavállaló számára az előbbi példában az első két hétben akár egyetlen pihenőnapot sem kell kiadni, ha a második két hét során összesen 8 pihenőnapot kap. Arra is tekintettel kell lenni, hogy a munkavállaló számára - hacsak nem kizárólag szombaton és vasárnap dolgozik részmunkaidőben - havonta legalább egy heti pihenőnapot vasárnapra kell beosztani [új Mt. 105. § (3) bek.]. Erre figyelemmel a munkavállalónak akkor is be kell osztani legalább egy pihenőnapot havonta (vasárnapra), ha egyébként akár hat napnál többet is dolgozhat egybefüggően.

Az új törvény olyan előírást nem tartalmaz, amely alapján vasárnapi munkavégzés esetén kötelezően szombaton kellene pihenőnapot biztosítani. A szombati napnak a munkaidő-beosztás szempontjából nincs megkülönböztetett jelentősége. A pihenőnap havonta legalább egy alkalommal a vasárnapot magában foglalja [új Mt. 106. § (1)-(2) bek.].

3. Szabadság: rendes, rendkívüli, fizetés nélküli
Az alapszabadság mértéke húsz munkanap.
A munkavállalónak
huszonnyolcadik életévétől kettő,
harmincegyedik életévétől három,
harmincharmadik életévétől négy,
harmincötödik életévétől öt,
harminchetedik életévétől hat,
harminckilencedik életévétől hét,
negyvenegyedik életévétől nyolc,
negyvenharmadik életévétől kilenc,
negyvenötödik életévétől tíz munkanap pótszabadság jár.
A munkavállalónak a tizenhat évesnél fiatalabb
egy gyermeke után kettő,
két gyermeke után négy,
kettőnél több gyermeke után összesen hét munkanap pótszabadság jár.
A pótszabadságra való jogosultság szempontjából a gyermeket először a születésének évében, utoljára pedig abban az évben kell figyelembe venni, amelyben a tizenhatodik életévét betölti.
Az apának gyermeke születése esetén, legkésőbb a születést követő második hónap végéig, öt, ikergyermekek születése esetén hét munkanap pótszabadság jár, amelyet kérésének megfelelő időpontban kell kiadni. A szabadság akkor is jár, ha a gyermek halva születik, vagy meghal.
A fiatal munkavállalónak évenként öt munkanap pótszabadság jár, utoljára abban az évben, amelyben a tizennyolcadik életévét betölti.

Keresőképtelen betegség esetén a munkavállalót először betegszabadság illeti meg, amelyet a munkáltató köteles biztosítani, nyilvántartani és erre az időre díjazást fizetni. A betegszabadságra csak nevében szabadság, arra nem a szabadsága vonatkozó szabályok vonatkoznak. Ezért annak igénybevételéről nem a munkáltató vagy a munkavállaló dönt, hanem az a munkavállalót akkor illeti meg, ha orvos igazolja a keresőképtelenséget.

A betegszabadság naptári évenként 15 munkanap. A betegszabadság, vagy annak az adott évben fel nem használt része nem vihető át a következő évre. Ha a munkaviszony év közben kezdődik, akkor az adott évben, munkaviszonyban töltött idő arányában illeti meg a munkavállalót a betegszabadság. Ha egy naptári évben több munkáltatónál dolgozik a munkavállaló, akkor is összesen az adott évre 15 munkanap jár ezen a címen a különböző munkáltatóktól, az tehát együttesen illeti meg őt a különböző munkáltatóknál. A munkavállalót a betegszabadság nemcsak az első megbetegedésekor illeti meg, hanem az adott naptári évben többször is, ameddig a tizenöt nap le nem telik. A betegszabadság NEM nyúlhat tovább a munkaviszony időtartamán, tehát ha megszűnik a munkaviszonya, azzal együtt betegszabadsága is megszűnik, függetlenül attól, hogy a keresőképtelensége fenn áll-e még. A munkaviszony megszűnését követően – az új munkaviszony létesítéséig - a társadalombiztosítási szabályok alapján táppénz járhat.

Táppénzre tehát csak a betegszabadság maradéktalan letelte után mehet a munkavállaló, amely időre a társadalombiztosítási szabályok szerint illeti meg táppénz a munkavállalót. Amennyiben a munkavállaló keresőképtelenségének tartama túlnyúlik a tizenöt napon, akkor a betegsége további idejére – a betegszabadság lejártát követő naptól kezdődően – már a társadalombiztosítási szabályok alapján illeti meg folyamatosan a betegállomány és az erre fizetett táppénz.

Fizetés nélküli szabadság

1. A fizetés nélküli szabadságot csak és kizárólag a munkavállaló kérésére lehet kiadni!
2. A munkáltató nem kötelezheti a munkavállalót semmilyen módon fizetés nélküli szabadság igénybevételére, amennyiben mégis megteszi, törvénysértést követ el!
3. Kérésére megilleti a munkavállalót a fizetés nélküli szabadság:  

• a gyermek 3. életéve betöltéséig, a gyermek otthoni gondozása céljából;
• a gyermek 10. életéve betöltéséig a GYES folyósításának időtartama alatt, feltéve, hogy a munkavállaló a gyermeket otthonában gondozza;
• a gyermek 12. életéve betöltéséig a gyermek betegsége esetén, az otthoni ápolás érdekében.
• a tartós (előreláthatólag 30 napot meghaladó) ápolásra vagy gondozásra szoruló közeli hozzátartozója otthoni ápolása céljából az ápolás idejére, maximum 2 két évre, feltéve, hogy a munkavállaló az ápolást személyesen végzi.

4. A pihenőidő és a szabadság kiadása
A szabadság kiadása a munkáltató kötelezettsége. A szabadságot, hogy rendeltetését betölthesse, természetben kell biztosítani a munkavállaló számára, helyette pénzbeli megváltás – kivéve, ha a természetbeni kiadásra a munkaviszony megszűnése miatt nincs lehetőség – nem adható [munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény, Mt. 122. § (5) bek., 125. §]. A kiadni elmulasztott szabadságok természetbeni kiadására mindaddig lehetőség van, amíg a munkaviszony fennáll, ebből következően a szabadsággal kapcsolatos munkavállalói igény elévülése is csak a munkaviszony megszűnésekor kezdődik. Ezért a 3 évnél régebbi szabadságok nem „vesznek el”.
Az Mt. 122. § (1) bekezdése szerint a szabadságot a munkavállaló előzetes meghallgatását követően adja ki a munkáltató. A munkáltató a szabadságot főszabályként az általa – a fenti elvekre figyelemmel – megválasztott időpontban adja ki. Kivételesen évente 7 munkanap tekintetében a munkavállaló döntheti el a kiadás időpontját – feltéve, hogy legalább 3 hónapja dolgozik már a munkáltatónál, és igényét 15 nappal előbb bejelenti. A munkáltató szintén legalább 15 nappal korábban köteles közölni a munkavállalóval a szabadság kiadásának általa meghatározott időpontját [Mt. 122. § (1)–(2) és (4) bek.].
A szabadság kiadásakor a munkáltató kezét megköti továbbá, hogy évente egyszer legalább 14 egybefüggő napra mentesítenie kell a munkavállalót a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól.


5. Rendkívüli munkavégzés


A munkavállaló a munkaszerződésében megjelölt időtartamban köteles a munkáltató rendelkezésére állni és munkát végezni. Ha a szerződés erre nem tartalmaz kikötést, úgy a munkaviszony a napi 8, heti 40 órás általános teljes munkaidőre jön létre. A munkáltató a szerződés szerinti, rendes órákon túl csak a törvényben foglalt korlátok között jogosult igénybe venni a munkavállalót: ezt nevezzük rendkívüli munkavégzésnek (túlórának).
A rendkívüli munkavégzés elrendelésének számos korlátja van, így például mértéke nem haladhatja meg évente a 250 órát – kollektív szerződést ezt a mértéket 300 órára emelheti –, és a túlóráért megfelelő kompenzáció jár (bérpótlék és/vagy szabadidő).
A korábbi Munka Törvénykönyve mindemellett azt az alapelvet is rögzítette, hogy a munkáltató csak különösen indokolt esetben rendelhet el rendkívüli munkavégzést. Ezt a szabályt a hatályos törvény kifejezetten már nem tartalmazza. Ebből azonban nem következik, hogy a munkáltató tervszerűen, az üzemszerű működés körében számolhatna ezzel a plusz 250 (300) órával is.

13. tétel Kereskedelem

13. Az Ön kisvállalkozása új munkatársat alkalmaz. Beszéljen a munkaviszony létesítésének szabályairól! A mellékelt munkaszerződés alapján ismertesse a dokumentum tartalmát! Ön szerint mikor nem megfelelő a munkaszerződés?
Támassza alá véleményét konkrét példákkal!






1. A munkaviszonyt szabályozó jogforrások
A munkához való jog alkotmányos jog, benne van az Alkotmányban.
A dolgozók felvételekor, alkalmazásakor különböző jogszabályok előírásait kell betartani.
Ezek közül legfontosabb a Munka Törvénykönyve (1992. évi XXII. törvény).
A 2012-es év első kihirdetett törvénye az új Munka Törvénykönyve volt. A kihirdetést követően számtalan átmeneti szabály volt érvényben, a szöveget több helyen módosították is.
2013. január elsejétől véget ért az átmeneti időszak, és a teljes új Munka Törvénykönyv hatályba lépett.

Ha van, akkor a kollektív szerződésben rögzítetteket is figyelembe kell venni.
A kollektív szerződést a szakszervezetek és a munkaadó kötheti. Szabályozza a munkaadó és a munkavállaló jogait és kötelességeit, konkrétan az adott vállalkozásnál, intézménynél.
A kollektív szerződés a törvény rendelkezéseitől eltérhet, de csak a munkavállaló javára.




2. A munkaviszony fogalma, létesítése
A munkajogban a munkaviszony a munka törvénykönyve által meghatározott munkavégzésre irányuló jogviszony. A munkaviszony a munkavállaló és a munkáltató között jön létre munkaszerződés kötésével, amit írásba kell foglalni. A munkaszerződésnek tartalmaznia kell a felek megállapodása alapján a munkabért és a munkavállaló munkakörét.
A hatályos magyar jog a munkaviszonyt a 2012. évi I. törvényben szabályozza.
A munkaadóknak 2007. január 1-jétől a munkaviszonyok létesítésének és megszűnésének tényét - egyéb adatok mellett - az (illetékes elsőfokú) állami adóhatóság felé kell jelenteniük elektronikus úton az erre a célra rendszeresített nyomtatványon (T 1041 számú nyomtatvány). A munkaszerződést a munkavégzés megkezdését megelőzően kell megkötni.



3. A munkaviszony alanyai: a munkáltató és a munkavállaló
Munkáltató az a jogképes személy, aki munkaszerződés alapján munkavállalót foglalkoztat.
Munkavállaló az a természetes személy, aki munkaszerződés alapján munkát végez.
Munkavállaló az lehet, aki a tizenhatodik életévét betöltötte. Ettől eltérően munkavállaló lehet – az iskolai szünet alatt – az a tizenötödik életévét betöltött tanuló, aki nappali rendszerű képzés keretében tanulmányokat folytat.
A gyámhatóság engedélye alapján a jogszabályban meghatározott kulturális, művészeti, sport, hirdetési tevékenység keretében a tizenhatodik életévét be nem töltött személy is foglalkoztatható.



4. A munkavállalás kritériumai, okmányai, igazolványai:
- életkor (személyazonosító igazolvány),
- magyarországi lakóhely (lakcímkártya, letelepedési engedély),
- szakképzettség (bizonyítvány),
- orvosi alkalmasság (egészségügyi könyv),
- erkölcsi alkalmasság (erkölcsi bizonyítvány),
- adóazonosító jel (adóigazolvány),
- társadalombiztosítási nyilvántartás (hatósági bizonyítvány, TAJ kártya).



5. A munkaszerződés alaki és tartalmi követelményei a mellékelt szerződés alapján
A munkaviszony munkaszerződéssel jön létre.
A munkaszerződés mindkét fél jogait és kötelességeit meghatározza.
A munkaszerződés alapján a munkavállaló köteles a munkáltató irányítása szerint munkát végezni, a munkáltató köteles a munkavállalót foglalkoztatni és munkabért fizetni.
A munkaszerződést írásba kell foglalni. Az írásba foglalás elmulasztása miatt a munkaszerződés érvénytelenségére csak a munkavállaló – a munkába lépést követő harminc napon belül – hivatkozhat.
E szabályoktól sem a felek megállapodása, sem kollektív szerződés nem térhet el.


A munkaszerződés tartalma:
Némileg változott a munkaszerződés tartalmára vonatkozó szabályozás. A kötelező tartalmi
elemek a következők:
 a felek neve, lényeges adatai,
 a munkavállaló alapbére,
 a munkavállaló munkaköre,
 a munkaviszony tartama,
 a munkavállaló munkahelye.


Az alaki kötöttség általános szabályai szerint a munkaszerződésnek tartalmaznia kell a felek
nevét és a munkaszerződés teljesítése szempontjából lényeges adatait.
Kötelező megállapodni a munkavállaló alapbérében és munkakörében, ettől nem lehet
eltérni.
Meg kell határozni a munkaviszony tartamát és a munkavállaló munkahelyét is. Ezek is
kötelező elemei ugyan a munkaszerződésnek, mégsem lesz érvénytelen a megállapodás, ha
kimaradnak a szerződésből. Ha ugyanis a munkaszerződés nem utal a munkaviszony
tartamára vagy a munkahelyre, a törvény kisegítő szabályát kell figyelembe venni: ilyen
esetben a munkaviszony határozatlan időre jön létre, munkahelynek pedig azt a helyet kell
tekinteni, ahol a munkavállaló a munkáját szokás szerint végzi. Ettől eltérő szabályt kollektív szerződés nem állapíthat meg.


A munkaszerződésben kiköthető részmunkaidős foglalkoztatás. Ha nincs ilyen kikötés, a
munkaviszony általános teljes napi munkaidőben történő foglalkoztatásra jön létre.


Próbaidő továbbra is csak a munkaszerződésben köthető ki. Tartama legfeljebb három
hónap lehet, amelyet a munkaviszony kezdetétől számítunk. A három hónap csak a
maximum, természetesen ennél rövidebb próbaidő is kiköthető. Ha a próbaidő három
hónapnál rövidebb, a felek dönthetnek úgy is, hogy a próbaidőt legfeljebb egy alkalommal
meghosszabbítják, azonban az a meghosszabbítással együtt sem haladhatja meg a három
hónapot. Meg kell említeni, hogy a kollektív szerződés hosszabb, legfeljebb hathónapos
próbaidőt is megállapíthat.


A munkaviszony kezdete
A munkaviszony kezdetének napját a munkaszerződésben kell meghatározni. Ha a
munkaszerződésben nem jelölik meg külön a felek, a munkaviszony kezdete a munkaszerződés megkötését követő nap.
A felek a munkaszerződést közös megegyezéssel módosíthatják. A munkaszerződés módosítására a megkötésére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.



6. Mikor nem megfelelő a munkaszerződés:
- ha szóban kötötték meg,
- ha nem tartalmazza azt, amit a jogszabály előír,
- ha ellentmond a jogszabálynak,
- ha nincs mindkét fél által aláírva.

12. tétek Kereskedelem

12. Ön termeléssel és kereskedelemmel foglalkozó vállalkozást működtet. Hogyan tudja pénzforgalmát lebonyolítani?




1. A pénzforgalom fogalma


A pénz a forgalmi és fizetési eszköz funkcióját betöltve közvetíti az áruk cseréjét, lehetővé teszi a jövedelem elosztását és újraelosztását. A pénz mozog egyik tulajdonostól a másikhoz. A bankrendszer a pénz körforgásának kezdő és befejező pontja.


A pénznek az állandó, szakadatlan körforgását, amelynek során közvetíti az áruk cseréjét és az egyéb fizetéseket, pénzforgalomnak nevezzük. A pénzforgalom nem más, mint a pénztulajdonosok közötti pénzmozgások összessége.


A pénzforgalomban alapvetően két fő fizetési mód van:

• a készpénzfizetés és
  
• a bankszámlapénzzel történő fizetés.
  

A készpénzes forgalom eszköze a készpénz (a jegybank által kibocsátott bankjegy és érme), a forgalom a pénz, készpénzkímélő eszköz (bankkártya, csekk) tényleges átadásával bonyolódik le.
A készpénz nélküli forgalom eszköze a bankszámlapénz (bankszámlabetét), a forgalom bankszámlák közötti átírással bonyolódik.
Tehát a pénzforgalom a készpénz- és a készpénz nélküli (elszámolási) fizetési forgalomból tevődik össze. A két forgalom között szoros kapcsolat van, hiszen a pénz állandó körforgásában a készpénz számlapénzzé, a bankszámlapénz készpénzzé alakulhat át.
A két fizetési forma közül az elszámolási forgalom a meghatározó (az összes pénzforgalom kb. 90%-a). Minél fejlettebb egy ország pénzügyi rendszere, annál kisebb a készpénzforgalom és annál elterjedtebb a készpénzkímélő fizetési forgalom.
Hazánkban a pénzforgalom szabályozása az MNB feladata.
Mind az elszámolási, mind a készpénzforgalom területén azonos elvek és szabályok érvényesülnek.




2. A készpénz nélküli forgalom szabályai
Feltétel, hogy a kötelezettnek és a jogosultnak is legyen bankszámlája valamelyik kereskedelmi banknál.
A bankszámla
A számlapénz- forgalom előfeltétele, hogy a pénztulajdonosoknak valamely pénzintézetnél legyen elszámolási számlája.
A belföldi jogi személyek, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok és az áfa adóalany egyéni vállalkozók kötelesek pénzeszközeiket (a készpénzben teljesítendő fizetések céljára szolgáló pénzeszközök kivételével), bankszámlán tartani, pénzforgalmukat bankszámlán lebonyolítani, és ennek érdekében bankszámlaszerződést kötni.
A bankszámlaszerződés is – mint minden szerződés – a felek egybehangzó akaratnyilvánításával jön létre. Az ügyfél számlanyitási kérelemmel fordul a választott,
bankszámlavezetésre jogosult hitelintézethez, amelyet az visszaigazol, ezzel létrejön a szerződés.
Az elszámolási számla lényege, hogy arról kifizetéseket lehet teljesíteni és jóváírásokat lehet rá elfogadni.
A szerződésben mindkét fél jogokat szerez és kötelezettségeket vállal.


A bank arra vállal kötelezettséget, hogy:

• a számlatulajdonos bankszámláján levő pénzét kezeli, nyilvántartja, a megbízások szakszerű teljesítését vállalja,
  
• a számla forgalmáról (a számlára beérkező összegekről – jóváírásokról -, az onnan teljesített fizetésekről – terhelésekről -) és a számla mindenkori egyenlegéről a számlatulajdonost rendszeresen, folyamatosan értesíti,
  
• az ügyféllel való kapcsolata során tudomására jutott tényeket banktitokként kezeli.
  

Ugyanakkor a bank jogosult a számla vezetéséért és a pénzforgalmi műveletek lebonyolításáért bankköltséget felszámítani, a nyújtott szolgáltatásaiért díjat, jutalékot szedni.
A számlatulajdonos jogosult:

• rendelkezni a számlakövetelése feltett,
  
• a fizetése vonatkozó megbízását a terhelés megkezdéséig visszavonni, módosítani.
  

Gazdasági társaság részére pénzforgalmi bankszámlát a pénzintézet csak akkor nyithat, ha a jogi személy igazolja, hogy a társaság a cégbírósági bejegyzés iránti kérelmét benyújtotta, továbbá egységes statisztikai számjelét a Központi Statisztikai Hivatal közölte.
Az egyéni vállalkozó részére pénzforgalmi bankszámla akkor nyitható, ha a magánszemélyt a NAV nyilvántartásba vette.
A számlanyitásról a bank a pénzforgalmi jelzőszám közlésével értesíti az adóhivatalt, a KSH-t és az Egészségbiztosítási Pénztárt.


A bankszámla feletti rendelkezésen a bankszámláról való fizetés jogát értjük.
A számlatulajdonos alapvető joga, hogy pénze felett szabadon rendelkezzék.
A pénzgazdálkodás biztonsága viszont megköveteli azt, hogy a bankszámla felett mindenkor csak az arra jogosult személyek rendelkezhessenek.
Ezért a rendelkezési jog csak akkor nyílik meg, amikor a számlavezető bankhoz a cég vezetője a számla feletti rendelkezésre jogosultak nevét és aláírását bejelentette.
A bejelentéshez mellékelni kell a vezető kinevezési okiratát és aláírását, amelyet a számlatulajdonos felettes hatóságának igazolnia kell.


Pénzforgalmi jelzőszám
A pénzforgalmi jelzőszám a bankszámla megjelölésére szolgáló 16 vagy 24 pozíciós szám.
Az első 8 pozíció a számlavezető bank azonosítására szolgál, a második 8 pozíció az ügyfél azonosítására szolgál, a harmadik 8 pozíció a számla típusának megkülönböztetésére szolgál.


3. A készpénz nélküli forgalom módjai


A bankszámlapénz-forgalom a bankszámlák közötti átírással lebonyolított pénzforgalom.


A bankszámlapénz-forgalomban a fizetés úgy történik, hogy a bank a kapott rendelkezés szerint megterheli a kötelezett bankszámláját, és elismeri a jogosult számláját.
Az alkalmazott formákat alapvetően a szerint különböztetjük meg, hogy ki és milyen feltételekkel kezdeményezi a fizetést a megbízás bankhoz történő benyújtásával (az adós,
a kötelezett, vagy az eladó, a jogosult-e a kezdeményező).
Eszerint a bankszámlák közötti megbízás fajtái:

• az átutalás,
  
• a beszedési megbízás (inkasszó),
  
• az okmányos meghitelezés
  

Az átutalási megbízásnál a fizetést a kötelezett, az adós kezdeményezi, rendelkezik bankszámlája felett.
Azzal bízza meg a számláját vezető bankot, hogy a megbízáson feltüntetett összeggel bankszámláját terhelje meg, és az ott feltüntetett kedvezményezett, jogosult bankszámláján írja jóvá, vagy ha azt más bank vezeti, oda utalja át.


A beszedési megbízásnál (inkasszó) a fizetést a jogosult, a kedvezményezett kezdeményezi.
A jogosult azzal bízza meg a számlavezető bankját, hogy követelését az adós terhére a bankszámlák közötti átírással szedje be.
A beszedési megbízásnak két fő formája van:

• a határidős és
  
• az azonnali beszedési megbízás.
  

A külkereskedelmi tevékenység gyakori elszámolási formája, a legbiztonságosabb mód a nemzetközi kereskedelemben az okmányos meghitelezés, vagy más néven akkreditív.


Az okmányos meghitelezés, az akkreditív a pénzintézet fizetési ígérete arról, hogy a vevő (importőr) megbízásából, a vevő által biztosított fedezet (elkülönített számla, hitelkeret) terhére meghatározott időn belül az akkreditív szerződésben meghatározott okmányok benyújtása ellenében a jogosult (kedvezményezett) részére fizetést teljesít.
Vagyis, az okmányos meghitelezéssel a pénzintézet (nyitó bank) saját nevében arra vállal kötelezettséget, hogy ha a kedvezményezett meghatározott határidőn belül a meghatározott okmányokat hozzá benyújtja, akkor az okmányos meghitelezésben meghatározott összeget, az okmányok megfelelősége esetén, részére megfizeti.


4. A készpénzzel történő fizetés szabályai


Ha a pénztulajdonos a pénzforgalmát mégsem számlapénz-alakjában kívánja lebonyolítani, akkor nem marad más hátra, mint készpénzzel fizetni. Ehhez általában először a cég bankszámlájáról fel kell venni a szükséges összeget készpénzben, majd a cég házipénztárában nyilvántartásba kell venni, és ezt követően lehet belőle fizetni.


Ezt ugyan a pénzügyi rendszer irányítói nem nagyon kedvelik, és a pénztulajdonosoknak is sok gondja van vele, ennek ellenére jelentős készpénzforgalom zajlik – még a gazdálkodó szervezetek között is – hazánkban. Ennek egyik legfőbb oka a vállalkozások között kialakult bizalmatlanság. Több cég vált fizetésképtelenné, így a benyújtott számlákat sem tudta kiegyenlíteni, így előfordul, hogy a vevők előre nem hajlandók fizetni, amíg az árut meg nem kapják, az eladók pedig nem hajlandók az árut odaadni, amíg az árát nem látták.


A készpénzforgalom lehetőséget biztosít az úgynevezett pénzmosásra. Amennyiben valaki tisztességtelenül szerzett pénzét árura akarja cserélni és így akarja a pénz eredetét eltitkolni, akkor vevőként nem akarja, hogy fény derüljön a személyére, ezért készpénzben adja át az eladónak az áruért fizetendő összeget. Többszöri áru-pénz-áru csere után a pénz útja már követhetetlenné válik.


A bankjegyekkel és az érmékkel lebonyolított forgalmat nevezzük készpénzforgalomnak.


A gazdálkodó szervezetek házipénztárai az adott cég készpénzállományát kezelik és forgalmát bonyolítják


A pénztár az a területileg is elhatárolt hely, ahol a gazdálkodó szervezet készpénzforgalmát lebonyolítják.


A pénztáros minden pénztári befizetést és kifizetést szabályszerűen kiállított pénztárbizonylat alapján számolhat el, és ezeket felmerülésük sorrendjében pénztári nyilvántartásba is fel kell jegyeznie.
A pénztárjelentést és a készpénzállomány meglétét a pénztárellenőrnek naponta ellenőriznie kell.


A készpénzforgalom lebonyolításának módozatai
A készpénzmozgást megelőzi vagy követi a számlapénz készpénzzé alakulásának, ill. a készpénz számlapénzzé alakulásának folyamata.
Tehát, ahhoz, hogy a gazdálkodó szervezet a pénztárában készpénzzel tudjon fizetni (saját dolgozóinak, más cégeknek stb.), bankszámlájáról a pénzt fel kell vennie. De fizethet úgy is, hogy megbízást ad a számláját vezető banknak, hogy számlaköveteléséből közvetlenül (készpénzcsekk) vagy posta közbeiktatásával harmadik személynek teljesítsen készpénzfizetést.
A készpénzzel fizetők vagy a szervezet bankszámlája javára a banki, postai pénztáraknál, vagy közvetlenül a házipénztárban teljesíthetik a befizetést.
A pénzforgalmi megbízásokat csak az MNB által jóváhagyott nyomtatványokon lehet megadni.


A pénzfelvét az a művelet, amikor a gazdálkodó szervezet a bankszámlája terhére a saját pénztárának feltöltésére vagy telephelye, kirendeltsége, fiókja részére ellátmányt juttat.


Egy kereskedelemmel foglalkozó vállalkozás esetében a készpénzzel történő fizetésnél a következőkre kell figyelni:

• A készpénzzel történő fizetés azonnali fizetési kötelezettséget jelent, a teljesítés időpontjában kell fizetni.
  
• Nem biztonságos.
  
• Magas költséggel jár.
  
• Ellenőrizni kell, hogy a bankjegyek és érmék nem hamisak és nem hiányzik belőlük.
  
• Pontosan kell visszaadni.
  
• Megfelelő értékű és címletű váltópénzzel kell rendelkezni.
  
• Ha vissza kell adni belőle, csak a visszajáró visszaadása után tehetjük el a nagyobb címletű pénzt.