14. tétel Kereskedelem

14. Ön egy vállalkozás alkalmazottja. Mit tud a munkavégzés idejéről, pihenőidőről, rendkívüli munkavégzésről, szabadság kiadásról? Értelmezze a rendelkezésre bocsátott Munka Törvénykönyv ide vonatkozó paragrafusait! Említsen példákat olyan esetekre, amikor a munkaadó megsértette a munkavállaló jogait!




1. A munkában töltött idő: munkarend, munkaidő, napi beosztás
A munkarend kialakítása: milyen rendszerben és mikor, hány műszakban, hány órától hány óráig végzik a munkát.
Munkaidő: a munkavégzésre előírt idő, valamint a munkavégzéshez kapcsolódó előkészítő és befejező tevékenység tartama, tehát az az idő, amit a munkavállaló a munkahelyen egyhuzamban eltölt.
A munkaidő leegyszerűsítve az az idő, amikor a munkavállalónak munkavégzés céljából rendelkezésre kell állnia.
Előkészítő vagy befejező tevékenység: minden olyan feladat ellátása, amelyet a munkavállaló munkaköréhez kapcsolódóan, szokás szerint és rendszeresen, külön utasítás nélkül köteles elvégezni.
A munkaidő-beosztás szabályait (munkarend) a munkáltató állapítja meg.
A napi munkabeosztás: az adott dolgozó melyik napokon hány órától hány óráig dolgozik.
A munkaidőt heti öt napra, hétfőtől péntekig kell beosztani (általános munkarend).
A munkaidő a hét minden napjára vagy az egyes munkanapokra egyenlőtlenül is beosztható (egyenlőtlen munkaidő-beosztás).
A munkaidő-beosztást legalább hét nappal korábban, legalább egy hétre írásban kell közölni.
A munkáltató az adott napra vonatkozó munkaidő-beosztást, ha gazdálkodásában vagy működésében előre nem látható körülmény merül fel, legalább három nappal korábban módosíthatja.
A munkavállaló beosztás szerinti napi munkaideje – a részmunkaidőt kivéve – négy óránál rövidebb nem lehet.
A munkavállaló napi munkaideje legfeljebb tizenkét, készenléti jellegű munkakörben legfeljebb huszonnégy óra.
A munkáltató – a felek megállapodása alapján – a napi munkaidőt legfeljebb két részletben is beoszthatja (osztott napi munkaidő). A beosztás szerinti napi munkaidők között legalább két óra pihenőidőt kell biztosítani.


2. Pihenőidő: munkavégzés közben, munkanapok között, vasárnap és munkaszüneti napok, pihenőnap összevonás.
Munkavégzés közben (munkaközi szünet, ebédszünet): a munkavállaló részére, ha a beosztás szerinti napi munkaidő tartama
a hat órát meghaladja, húsz perc,
a kilenc órát meghaladja, további huszonöt perc munkaközi szünetet kell biztosítani.
A munkaközi szünetet a munkavégzés megszakításával, legalább három, legfeljebb hat óra munkavégzést követően kell kiadni.
A munkaközi szünetet a munkáltató jogosult több részletben is kiadni. Ebben az esetben az egyik részletnek legalább húsz perc tartamúnak kell lennie.
A munkavállaló részére a napi munkájának befejezése és a következő napi munkakezdés között legalább tizenegy óra egybefüggő pihenőidőt (napi pihenőidő) kell biztosítani.

A munkavállalót hetenként két pihenőnap illeti meg, amely azonban egyenlőtlen munkaidő-beosztás (tehát munkaidőkeret vagy elszámolási időszak alkalmazása) esetén egyenlőtlenül is beosztható [új Mt. 105. § (1)-(2) bek.]. Például egyhavi munkaidőkeretben szabályos a munkaidő-beosztás, ha az első két héten 1-1, a második két héten 3-3 pihenőnapot kap a munkavállaló. Figyelemmel kell lenni azonban arra, hogy a munkavállaló számára egyenlőtlen munkaidő-beosztás mellett is hat munkanapot követően egy heti pihenőnapot be kell osztani. Ez a megkötés azonban nem vonatkozik a megszakítás nélküli, a több műszakos vagy az idényjellegű tevékenység keretében foglalkoztatott munkavállalóra [új Mt. 105. § (3) bek.]. Tehát például az idénymunkát végző munkavállaló számára az előbbi példában az első két hétben akár egyetlen pihenőnapot sem kell kiadni, ha a második két hét során összesen 8 pihenőnapot kap. Arra is tekintettel kell lenni, hogy a munkavállaló számára - hacsak nem kizárólag szombaton és vasárnap dolgozik részmunkaidőben - havonta legalább egy heti pihenőnapot vasárnapra kell beosztani [új Mt. 105. § (3) bek.]. Erre figyelemmel a munkavállalónak akkor is be kell osztani legalább egy pihenőnapot havonta (vasárnapra), ha egyébként akár hat napnál többet is dolgozhat egybefüggően.

Az új törvény olyan előírást nem tartalmaz, amely alapján vasárnapi munkavégzés esetén kötelezően szombaton kellene pihenőnapot biztosítani. A szombati napnak a munkaidő-beosztás szempontjából nincs megkülönböztetett jelentősége. A pihenőnap havonta legalább egy alkalommal a vasárnapot magában foglalja [új Mt. 106. § (1)-(2) bek.].

3. Szabadság: rendes, rendkívüli, fizetés nélküli
Az alapszabadság mértéke húsz munkanap.
A munkavállalónak
huszonnyolcadik életévétől kettő,
harmincegyedik életévétől három,
harmincharmadik életévétől négy,
harmincötödik életévétől öt,
harminchetedik életévétől hat,
harminckilencedik életévétől hét,
negyvenegyedik életévétől nyolc,
negyvenharmadik életévétől kilenc,
negyvenötödik életévétől tíz munkanap pótszabadság jár.
A munkavállalónak a tizenhat évesnél fiatalabb
egy gyermeke után kettő,
két gyermeke után négy,
kettőnél több gyermeke után összesen hét munkanap pótszabadság jár.
A pótszabadságra való jogosultság szempontjából a gyermeket először a születésének évében, utoljára pedig abban az évben kell figyelembe venni, amelyben a tizenhatodik életévét betölti.
Az apának gyermeke születése esetén, legkésőbb a születést követő második hónap végéig, öt, ikergyermekek születése esetén hét munkanap pótszabadság jár, amelyet kérésének megfelelő időpontban kell kiadni. A szabadság akkor is jár, ha a gyermek halva születik, vagy meghal.
A fiatal munkavállalónak évenként öt munkanap pótszabadság jár, utoljára abban az évben, amelyben a tizennyolcadik életévét betölti.

Keresőképtelen betegség esetén a munkavállalót először betegszabadság illeti meg, amelyet a munkáltató köteles biztosítani, nyilvántartani és erre az időre díjazást fizetni. A betegszabadságra csak nevében szabadság, arra nem a szabadsága vonatkozó szabályok vonatkoznak. Ezért annak igénybevételéről nem a munkáltató vagy a munkavállaló dönt, hanem az a munkavállalót akkor illeti meg, ha orvos igazolja a keresőképtelenséget.

A betegszabadság naptári évenként 15 munkanap. A betegszabadság, vagy annak az adott évben fel nem használt része nem vihető át a következő évre. Ha a munkaviszony év közben kezdődik, akkor az adott évben, munkaviszonyban töltött idő arányában illeti meg a munkavállalót a betegszabadság. Ha egy naptári évben több munkáltatónál dolgozik a munkavállaló, akkor is összesen az adott évre 15 munkanap jár ezen a címen a különböző munkáltatóktól, az tehát együttesen illeti meg őt a különböző munkáltatóknál. A munkavállalót a betegszabadság nemcsak az első megbetegedésekor illeti meg, hanem az adott naptári évben többször is, ameddig a tizenöt nap le nem telik. A betegszabadság NEM nyúlhat tovább a munkaviszony időtartamán, tehát ha megszűnik a munkaviszonya, azzal együtt betegszabadsága is megszűnik, függetlenül attól, hogy a keresőképtelensége fenn áll-e még. A munkaviszony megszűnését követően – az új munkaviszony létesítéséig - a társadalombiztosítási szabályok alapján táppénz járhat.

Táppénzre tehát csak a betegszabadság maradéktalan letelte után mehet a munkavállaló, amely időre a társadalombiztosítási szabályok szerint illeti meg táppénz a munkavállalót. Amennyiben a munkavállaló keresőképtelenségének tartama túlnyúlik a tizenöt napon, akkor a betegsége további idejére – a betegszabadság lejártát követő naptól kezdődően – már a társadalombiztosítási szabályok alapján illeti meg folyamatosan a betegállomány és az erre fizetett táppénz.

Fizetés nélküli szabadság

1. A fizetés nélküli szabadságot csak és kizárólag a munkavállaló kérésére lehet kiadni!
2. A munkáltató nem kötelezheti a munkavállalót semmilyen módon fizetés nélküli szabadság igénybevételére, amennyiben mégis megteszi, törvénysértést követ el!
3. Kérésére megilleti a munkavállalót a fizetés nélküli szabadság:  

• a gyermek 3. életéve betöltéséig, a gyermek otthoni gondozása céljából;
• a gyermek 10. életéve betöltéséig a GYES folyósításának időtartama alatt, feltéve, hogy a munkavállaló a gyermeket otthonában gondozza;
• a gyermek 12. életéve betöltéséig a gyermek betegsége esetén, az otthoni ápolás érdekében.
• a tartós (előreláthatólag 30 napot meghaladó) ápolásra vagy gondozásra szoruló közeli hozzátartozója otthoni ápolása céljából az ápolás idejére, maximum 2 két évre, feltéve, hogy a munkavállaló az ápolást személyesen végzi.

4. A pihenőidő és a szabadság kiadása
A szabadság kiadása a munkáltató kötelezettsége. A szabadságot, hogy rendeltetését betölthesse, természetben kell biztosítani a munkavállaló számára, helyette pénzbeli megváltás – kivéve, ha a természetbeni kiadásra a munkaviszony megszűnése miatt nincs lehetőség – nem adható [munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény, Mt. 122. § (5) bek., 125. §]. A kiadni elmulasztott szabadságok természetbeni kiadására mindaddig lehetőség van, amíg a munkaviszony fennáll, ebből következően a szabadsággal kapcsolatos munkavállalói igény elévülése is csak a munkaviszony megszűnésekor kezdődik. Ezért a 3 évnél régebbi szabadságok nem „vesznek el”.
Az Mt. 122. § (1) bekezdése szerint a szabadságot a munkavállaló előzetes meghallgatását követően adja ki a munkáltató. A munkáltató a szabadságot főszabályként az általa – a fenti elvekre figyelemmel – megválasztott időpontban adja ki. Kivételesen évente 7 munkanap tekintetében a munkavállaló döntheti el a kiadás időpontját – feltéve, hogy legalább 3 hónapja dolgozik már a munkáltatónál, és igényét 15 nappal előbb bejelenti. A munkáltató szintén legalább 15 nappal korábban köteles közölni a munkavállalóval a szabadság kiadásának általa meghatározott időpontját [Mt. 122. § (1)–(2) és (4) bek.].
A szabadság kiadásakor a munkáltató kezét megköti továbbá, hogy évente egyszer legalább 14 egybefüggő napra mentesítenie kell a munkavállalót a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól.


5. Rendkívüli munkavégzés


A munkavállaló a munkaszerződésében megjelölt időtartamban köteles a munkáltató rendelkezésére állni és munkát végezni. Ha a szerződés erre nem tartalmaz kikötést, úgy a munkaviszony a napi 8, heti 40 órás általános teljes munkaidőre jön létre. A munkáltató a szerződés szerinti, rendes órákon túl csak a törvényben foglalt korlátok között jogosult igénybe venni a munkavállalót: ezt nevezzük rendkívüli munkavégzésnek (túlórának).
A rendkívüli munkavégzés elrendelésének számos korlátja van, így például mértéke nem haladhatja meg évente a 250 órát – kollektív szerződést ezt a mértéket 300 órára emelheti –, és a túlóráért megfelelő kompenzáció jár (bérpótlék és/vagy szabadidő).
A korábbi Munka Törvénykönyve mindemellett azt az alapelvet is rögzítette, hogy a munkáltató csak különösen indokolt esetben rendelhet el rendkívüli munkavégzést. Ezt a szabályt a hatályos törvény kifejezetten már nem tartalmazza. Ebből azonban nem következik, hogy a munkáltató tervszerűen, az üzemszerű működés körében számolhatna ezzel a plusz 250 (300) órával is.

13. tétel Kereskedelem

13. Az Ön kisvállalkozása új munkatársat alkalmaz. Beszéljen a munkaviszony létesítésének szabályairól! A mellékelt munkaszerződés alapján ismertesse a dokumentum tartalmát! Ön szerint mikor nem megfelelő a munkaszerződés?
Támassza alá véleményét konkrét példákkal!






1. A munkaviszonyt szabályozó jogforrások
A munkához való jog alkotmányos jog, benne van az Alkotmányban.
A dolgozók felvételekor, alkalmazásakor különböző jogszabályok előírásait kell betartani.
Ezek közül legfontosabb a Munka Törvénykönyve (1992. évi XXII. törvény).
A 2012-es év első kihirdetett törvénye az új Munka Törvénykönyve volt. A kihirdetést követően számtalan átmeneti szabály volt érvényben, a szöveget több helyen módosították is.
2013. január elsejétől véget ért az átmeneti időszak, és a teljes új Munka Törvénykönyv hatályba lépett.

Ha van, akkor a kollektív szerződésben rögzítetteket is figyelembe kell venni.
A kollektív szerződést a szakszervezetek és a munkaadó kötheti. Szabályozza a munkaadó és a munkavállaló jogait és kötelességeit, konkrétan az adott vállalkozásnál, intézménynél.
A kollektív szerződés a törvény rendelkezéseitől eltérhet, de csak a munkavállaló javára.




2. A munkaviszony fogalma, létesítése
A munkajogban a munkaviszony a munka törvénykönyve által meghatározott munkavégzésre irányuló jogviszony. A munkaviszony a munkavállaló és a munkáltató között jön létre munkaszerződés kötésével, amit írásba kell foglalni. A munkaszerződésnek tartalmaznia kell a felek megállapodása alapján a munkabért és a munkavállaló munkakörét.
A hatályos magyar jog a munkaviszonyt a 2012. évi I. törvényben szabályozza.
A munkaadóknak 2007. január 1-jétől a munkaviszonyok létesítésének és megszűnésének tényét - egyéb adatok mellett - az (illetékes elsőfokú) állami adóhatóság felé kell jelenteniük elektronikus úton az erre a célra rendszeresített nyomtatványon (T 1041 számú nyomtatvány). A munkaszerződést a munkavégzés megkezdését megelőzően kell megkötni.



3. A munkaviszony alanyai: a munkáltató és a munkavállaló
Munkáltató az a jogképes személy, aki munkaszerződés alapján munkavállalót foglalkoztat.
Munkavállaló az a természetes személy, aki munkaszerződés alapján munkát végez.
Munkavállaló az lehet, aki a tizenhatodik életévét betöltötte. Ettől eltérően munkavállaló lehet – az iskolai szünet alatt – az a tizenötödik életévét betöltött tanuló, aki nappali rendszerű képzés keretében tanulmányokat folytat.
A gyámhatóság engedélye alapján a jogszabályban meghatározott kulturális, művészeti, sport, hirdetési tevékenység keretében a tizenhatodik életévét be nem töltött személy is foglalkoztatható.



4. A munkavállalás kritériumai, okmányai, igazolványai:
- életkor (személyazonosító igazolvány),
- magyarországi lakóhely (lakcímkártya, letelepedési engedély),
- szakképzettség (bizonyítvány),
- orvosi alkalmasság (egészségügyi könyv),
- erkölcsi alkalmasság (erkölcsi bizonyítvány),
- adóazonosító jel (adóigazolvány),
- társadalombiztosítási nyilvántartás (hatósági bizonyítvány, TAJ kártya).



5. A munkaszerződés alaki és tartalmi követelményei a mellékelt szerződés alapján
A munkaviszony munkaszerződéssel jön létre.
A munkaszerződés mindkét fél jogait és kötelességeit meghatározza.
A munkaszerződés alapján a munkavállaló köteles a munkáltató irányítása szerint munkát végezni, a munkáltató köteles a munkavállalót foglalkoztatni és munkabért fizetni.
A munkaszerződést írásba kell foglalni. Az írásba foglalás elmulasztása miatt a munkaszerződés érvénytelenségére csak a munkavállaló – a munkába lépést követő harminc napon belül – hivatkozhat.
E szabályoktól sem a felek megállapodása, sem kollektív szerződés nem térhet el.


A munkaszerződés tartalma:
Némileg változott a munkaszerződés tartalmára vonatkozó szabályozás. A kötelező tartalmi
elemek a következők:
 a felek neve, lényeges adatai,
 a munkavállaló alapbére,
 a munkavállaló munkaköre,
 a munkaviszony tartama,
 a munkavállaló munkahelye.


Az alaki kötöttség általános szabályai szerint a munkaszerződésnek tartalmaznia kell a felek
nevét és a munkaszerződés teljesítése szempontjából lényeges adatait.
Kötelező megállapodni a munkavállaló alapbérében és munkakörében, ettől nem lehet
eltérni.
Meg kell határozni a munkaviszony tartamát és a munkavállaló munkahelyét is. Ezek is
kötelező elemei ugyan a munkaszerződésnek, mégsem lesz érvénytelen a megállapodás, ha
kimaradnak a szerződésből. Ha ugyanis a munkaszerződés nem utal a munkaviszony
tartamára vagy a munkahelyre, a törvény kisegítő szabályát kell figyelembe venni: ilyen
esetben a munkaviszony határozatlan időre jön létre, munkahelynek pedig azt a helyet kell
tekinteni, ahol a munkavállaló a munkáját szokás szerint végzi. Ettől eltérő szabályt kollektív szerződés nem állapíthat meg.


A munkaszerződésben kiköthető részmunkaidős foglalkoztatás. Ha nincs ilyen kikötés, a
munkaviszony általános teljes napi munkaidőben történő foglalkoztatásra jön létre.


Próbaidő továbbra is csak a munkaszerződésben köthető ki. Tartama legfeljebb három
hónap lehet, amelyet a munkaviszony kezdetétől számítunk. A három hónap csak a
maximum, természetesen ennél rövidebb próbaidő is kiköthető. Ha a próbaidő három
hónapnál rövidebb, a felek dönthetnek úgy is, hogy a próbaidőt legfeljebb egy alkalommal
meghosszabbítják, azonban az a meghosszabbítással együtt sem haladhatja meg a három
hónapot. Meg kell említeni, hogy a kollektív szerződés hosszabb, legfeljebb hathónapos
próbaidőt is megállapíthat.


A munkaviszony kezdete
A munkaviszony kezdetének napját a munkaszerződésben kell meghatározni. Ha a
munkaszerződésben nem jelölik meg külön a felek, a munkaviszony kezdete a munkaszerződés megkötését követő nap.
A felek a munkaszerződést közös megegyezéssel módosíthatják. A munkaszerződés módosítására a megkötésére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.



6. Mikor nem megfelelő a munkaszerződés:
- ha szóban kötötték meg,
- ha nem tartalmazza azt, amit a jogszabály előír,
- ha ellentmond a jogszabálynak,
- ha nincs mindkét fél által aláírva.

12. tétek Kereskedelem

12. Ön termeléssel és kereskedelemmel foglalkozó vállalkozást működtet. Hogyan tudja pénzforgalmát lebonyolítani?




1. A pénzforgalom fogalma


A pénz a forgalmi és fizetési eszköz funkcióját betöltve közvetíti az áruk cseréjét, lehetővé teszi a jövedelem elosztását és újraelosztását. A pénz mozog egyik tulajdonostól a másikhoz. A bankrendszer a pénz körforgásának kezdő és befejező pontja.


A pénznek az állandó, szakadatlan körforgását, amelynek során közvetíti az áruk cseréjét és az egyéb fizetéseket, pénzforgalomnak nevezzük. A pénzforgalom nem más, mint a pénztulajdonosok közötti pénzmozgások összessége.


A pénzforgalomban alapvetően két fő fizetési mód van:

• a készpénzfizetés és
  
• a bankszámlapénzzel történő fizetés.
  

A készpénzes forgalom eszköze a készpénz (a jegybank által kibocsátott bankjegy és érme), a forgalom a pénz, készpénzkímélő eszköz (bankkártya, csekk) tényleges átadásával bonyolódik le.
A készpénz nélküli forgalom eszköze a bankszámlapénz (bankszámlabetét), a forgalom bankszámlák közötti átírással bonyolódik.
Tehát a pénzforgalom a készpénz- és a készpénz nélküli (elszámolási) fizetési forgalomból tevődik össze. A két forgalom között szoros kapcsolat van, hiszen a pénz állandó körforgásában a készpénz számlapénzzé, a bankszámlapénz készpénzzé alakulhat át.
A két fizetési forma közül az elszámolási forgalom a meghatározó (az összes pénzforgalom kb. 90%-a). Minél fejlettebb egy ország pénzügyi rendszere, annál kisebb a készpénzforgalom és annál elterjedtebb a készpénzkímélő fizetési forgalom.
Hazánkban a pénzforgalom szabályozása az MNB feladata.
Mind az elszámolási, mind a készpénzforgalom területén azonos elvek és szabályok érvényesülnek.




2. A készpénz nélküli forgalom szabályai
Feltétel, hogy a kötelezettnek és a jogosultnak is legyen bankszámlája valamelyik kereskedelmi banknál.
A bankszámla
A számlapénz- forgalom előfeltétele, hogy a pénztulajdonosoknak valamely pénzintézetnél legyen elszámolási számlája.
A belföldi jogi személyek, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok és az áfa adóalany egyéni vállalkozók kötelesek pénzeszközeiket (a készpénzben teljesítendő fizetések céljára szolgáló pénzeszközök kivételével), bankszámlán tartani, pénzforgalmukat bankszámlán lebonyolítani, és ennek érdekében bankszámlaszerződést kötni.
A bankszámlaszerződés is – mint minden szerződés – a felek egybehangzó akaratnyilvánításával jön létre. Az ügyfél számlanyitási kérelemmel fordul a választott,
bankszámlavezetésre jogosult hitelintézethez, amelyet az visszaigazol, ezzel létrejön a szerződés.
Az elszámolási számla lényege, hogy arról kifizetéseket lehet teljesíteni és jóváírásokat lehet rá elfogadni.
A szerződésben mindkét fél jogokat szerez és kötelezettségeket vállal.


A bank arra vállal kötelezettséget, hogy:

• a számlatulajdonos bankszámláján levő pénzét kezeli, nyilvántartja, a megbízások szakszerű teljesítését vállalja,
  
• a számla forgalmáról (a számlára beérkező összegekről – jóváírásokról -, az onnan teljesített fizetésekről – terhelésekről -) és a számla mindenkori egyenlegéről a számlatulajdonost rendszeresen, folyamatosan értesíti,
  
• az ügyféllel való kapcsolata során tudomására jutott tényeket banktitokként kezeli.
  

Ugyanakkor a bank jogosult a számla vezetéséért és a pénzforgalmi műveletek lebonyolításáért bankköltséget felszámítani, a nyújtott szolgáltatásaiért díjat, jutalékot szedni.
A számlatulajdonos jogosult:

• rendelkezni a számlakövetelése feltett,
  
• a fizetése vonatkozó megbízását a terhelés megkezdéséig visszavonni, módosítani.
  

Gazdasági társaság részére pénzforgalmi bankszámlát a pénzintézet csak akkor nyithat, ha a jogi személy igazolja, hogy a társaság a cégbírósági bejegyzés iránti kérelmét benyújtotta, továbbá egységes statisztikai számjelét a Központi Statisztikai Hivatal közölte.
Az egyéni vállalkozó részére pénzforgalmi bankszámla akkor nyitható, ha a magánszemélyt a NAV nyilvántartásba vette.
A számlanyitásról a bank a pénzforgalmi jelzőszám közlésével értesíti az adóhivatalt, a KSH-t és az Egészségbiztosítási Pénztárt.


A bankszámla feletti rendelkezésen a bankszámláról való fizetés jogát értjük.
A számlatulajdonos alapvető joga, hogy pénze felett szabadon rendelkezzék.
A pénzgazdálkodás biztonsága viszont megköveteli azt, hogy a bankszámla felett mindenkor csak az arra jogosult személyek rendelkezhessenek.
Ezért a rendelkezési jog csak akkor nyílik meg, amikor a számlavezető bankhoz a cég vezetője a számla feletti rendelkezésre jogosultak nevét és aláírását bejelentette.
A bejelentéshez mellékelni kell a vezető kinevezési okiratát és aláírását, amelyet a számlatulajdonos felettes hatóságának igazolnia kell.


Pénzforgalmi jelzőszám
A pénzforgalmi jelzőszám a bankszámla megjelölésére szolgáló 16 vagy 24 pozíciós szám.
Az első 8 pozíció a számlavezető bank azonosítására szolgál, a második 8 pozíció az ügyfél azonosítására szolgál, a harmadik 8 pozíció a számla típusának megkülönböztetésére szolgál.


3. A készpénz nélküli forgalom módjai


A bankszámlapénz-forgalom a bankszámlák közötti átírással lebonyolított pénzforgalom.


A bankszámlapénz-forgalomban a fizetés úgy történik, hogy a bank a kapott rendelkezés szerint megterheli a kötelezett bankszámláját, és elismeri a jogosult számláját.
Az alkalmazott formákat alapvetően a szerint különböztetjük meg, hogy ki és milyen feltételekkel kezdeményezi a fizetést a megbízás bankhoz történő benyújtásával (az adós,
a kötelezett, vagy az eladó, a jogosult-e a kezdeményező).
Eszerint a bankszámlák közötti megbízás fajtái:

• az átutalás,
  
• a beszedési megbízás (inkasszó),
  
• az okmányos meghitelezés
  

Az átutalási megbízásnál a fizetést a kötelezett, az adós kezdeményezi, rendelkezik bankszámlája felett.
Azzal bízza meg a számláját vezető bankot, hogy a megbízáson feltüntetett összeggel bankszámláját terhelje meg, és az ott feltüntetett kedvezményezett, jogosult bankszámláján írja jóvá, vagy ha azt más bank vezeti, oda utalja át.


A beszedési megbízásnál (inkasszó) a fizetést a jogosult, a kedvezményezett kezdeményezi.
A jogosult azzal bízza meg a számlavezető bankját, hogy követelését az adós terhére a bankszámlák közötti átírással szedje be.
A beszedési megbízásnak két fő formája van:

• a határidős és
  
• az azonnali beszedési megbízás.
  

A külkereskedelmi tevékenység gyakori elszámolási formája, a legbiztonságosabb mód a nemzetközi kereskedelemben az okmányos meghitelezés, vagy más néven akkreditív.


Az okmányos meghitelezés, az akkreditív a pénzintézet fizetési ígérete arról, hogy a vevő (importőr) megbízásából, a vevő által biztosított fedezet (elkülönített számla, hitelkeret) terhére meghatározott időn belül az akkreditív szerződésben meghatározott okmányok benyújtása ellenében a jogosult (kedvezményezett) részére fizetést teljesít.
Vagyis, az okmányos meghitelezéssel a pénzintézet (nyitó bank) saját nevében arra vállal kötelezettséget, hogy ha a kedvezményezett meghatározott határidőn belül a meghatározott okmányokat hozzá benyújtja, akkor az okmányos meghitelezésben meghatározott összeget, az okmányok megfelelősége esetén, részére megfizeti.


4. A készpénzzel történő fizetés szabályai


Ha a pénztulajdonos a pénzforgalmát mégsem számlapénz-alakjában kívánja lebonyolítani, akkor nem marad más hátra, mint készpénzzel fizetni. Ehhez általában először a cég bankszámlájáról fel kell venni a szükséges összeget készpénzben, majd a cég házipénztárában nyilvántartásba kell venni, és ezt követően lehet belőle fizetni.


Ezt ugyan a pénzügyi rendszer irányítói nem nagyon kedvelik, és a pénztulajdonosoknak is sok gondja van vele, ennek ellenére jelentős készpénzforgalom zajlik – még a gazdálkodó szervezetek között is – hazánkban. Ennek egyik legfőbb oka a vállalkozások között kialakult bizalmatlanság. Több cég vált fizetésképtelenné, így a benyújtott számlákat sem tudta kiegyenlíteni, így előfordul, hogy a vevők előre nem hajlandók fizetni, amíg az árut meg nem kapják, az eladók pedig nem hajlandók az árut odaadni, amíg az árát nem látták.


A készpénzforgalom lehetőséget biztosít az úgynevezett pénzmosásra. Amennyiben valaki tisztességtelenül szerzett pénzét árura akarja cserélni és így akarja a pénz eredetét eltitkolni, akkor vevőként nem akarja, hogy fény derüljön a személyére, ezért készpénzben adja át az eladónak az áruért fizetendő összeget. Többszöri áru-pénz-áru csere után a pénz útja már követhetetlenné válik.


A bankjegyekkel és az érmékkel lebonyolított forgalmat nevezzük készpénzforgalomnak.


A gazdálkodó szervezetek házipénztárai az adott cég készpénzállományát kezelik és forgalmát bonyolítják


A pénztár az a területileg is elhatárolt hely, ahol a gazdálkodó szervezet készpénzforgalmát lebonyolítják.


A pénztáros minden pénztári befizetést és kifizetést szabályszerűen kiállított pénztárbizonylat alapján számolhat el, és ezeket felmerülésük sorrendjében pénztári nyilvántartásba is fel kell jegyeznie.
A pénztárjelentést és a készpénzállomány meglétét a pénztárellenőrnek naponta ellenőriznie kell.


A készpénzforgalom lebonyolításának módozatai
A készpénzmozgást megelőzi vagy követi a számlapénz készpénzzé alakulásának, ill. a készpénz számlapénzzé alakulásának folyamata.
Tehát, ahhoz, hogy a gazdálkodó szervezet a pénztárában készpénzzel tudjon fizetni (saját dolgozóinak, más cégeknek stb.), bankszámlájáról a pénzt fel kell vennie. De fizethet úgy is, hogy megbízást ad a számláját vezető banknak, hogy számlaköveteléséből közvetlenül (készpénzcsekk) vagy posta közbeiktatásával harmadik személynek teljesítsen készpénzfizetést.
A készpénzzel fizetők vagy a szervezet bankszámlája javára a banki, postai pénztáraknál, vagy közvetlenül a házipénztárban teljesíthetik a befizetést.
A pénzforgalmi megbízásokat csak az MNB által jóváhagyott nyomtatványokon lehet megadni.


A pénzfelvét az a művelet, amikor a gazdálkodó szervezet a bankszámlája terhére a saját pénztárának feltöltésére vagy telephelye, kirendeltsége, fiókja részére ellátmányt juttat.


Egy kereskedelemmel foglalkozó vállalkozás esetében a készpénzzel történő fizetésnél a következőkre kell figyelni:

• A készpénzzel történő fizetés azonnali fizetési kötelezettséget jelent, a teljesítés időpontjában kell fizetni.
  
• Nem biztonságos.
  
• Magas költséggel jár.
  
• Ellenőrizni kell, hogy a bankjegyek és érmék nem hamisak és nem hiányzik belőlük.
  
• Pontosan kell visszaadni.
  
• Megfelelő értékű és címletű váltópénzzel kell rendelkezni.
  
• Ha vissza kell adni belőle, csak a visszajáró visszaadása után tehetjük el a nagyobb címletű pénzt.
  

11. tétel Kereskedelem

11. Ön egy vállalkozás vezetője, aki tudni akarja a cég vagyoni állapotát.
A rendelkezésre bocsátott mérleg és eredmény-kimutatás elemzésével ismertesse a vagyoni helyzetet, nyereséget, veszteséget.

1. A mérleg fogalma, felépítése, elkészítése
   

A gazdálkodó szervezeteknek ahhoz, hogy a társadalmi újratermelési folyamatból
- a társadalmi munkamegosztás alapján – rájuk háruló vagy általuk vállalt feladatokat elláthassák, anyagi és nem anyagi javakkal kell rendelkezniük.


A vagyon fogalma: a vállalkozás rendelkezésére álló anyagi és nem anyagi javak összessége
A vállalkozás működése során a rendelkezésre álló anyagi és nem anyagi javakat folyamatosan mozgatja, változtatja.
Azt, hogy a vagyon éppen milyen formában áll rendelkezésre (pl. pénz, gép vagy értékpapír), a számviteli nyilvántartásokból lehet megtudni.


Lényeges, hogy a tevékenység eredményes legyen, nyereséget érjen el.


A vállalkozásoknak a rendelkezésükre álló vagyontárgyakat – anyagi javakat – kétféle formában kell nyilvántartaniuk:
egyrészt az újratermelési folyamatban betöltött szerepük szerint,
másrészt eredetük (származásuk) szerint.
Ha az anyagi javakat - a vállalati vagyont – az újratermelési folyamatban betöltött szerepük szerint különböztetjük meg, akkor az anyagi javakat eszközöknek nevezzük.
Ha az anyagi javakat - a vállalati vagyont –eredetük (származásuk) szerint különböztetjük meg, akkor azokat forrásoknak nevezzük.


Mérleg: a vagyonra ható gazdasági műveletek hatásait rögzítő kimutatás, amely adott időpontra vonatkozóan pénzértékben tartalmazza a vállalat eszközeinek összetételét és azok forrását (eredetét), valamint a nyitó és záró időpont között elért vállalati eredményt is.

2. Az eszközök (aktívák) ismertetése
   

Az eszközök fogalma: tárgyi alakot öltött javak és pénzértékben kifejezett követelések.


Az eszközök csoportosítása
A vagyonelemeket két nagy csoportra osztjuk:

• befektetett eszközök és
  
• fogóeszközök.
  

A befektetett eszközök olyan anyagi és nem anyagi javakat, valamint anyagi javakra vonatkozó jogokat (követeléseket) foglalnak magukba, amelyeknek az a rendeltetése, hogy a vállalat működését tartósan szolgálják.
A forgóeszközök olyan anyagi javakat és anyagi javakra vonatkozó jogokat (követeléseket) foglalnak magukba, amelyek az újratermelési folyamatban viszonylag rövid időn belül megváltoztatják megjelenési formájukat, mert annak egy új szakaszába lépnek át.


Az eszközök összessége – mint a vagyon megjelenésének formája – a pénztőke egy adott befektetési módozatát, struktúráját jelenti, és a vállalkozás múltbeli döntéseinek lenyomataként értelmezhető. Az eszközök olyan gazdasági erőforrások, amelyek biztosítják a vállalkozás működését, s így jövőbeni hasznát.

3. A források (passzívák) ismertetése
   

Források: a vállalat saját tőkéjének és külső tartozásainak összege, együttesen az eszközök finanszírozását szolgálják.


A gazdálkodáshoz szükséges vagyon két forrásból származik: a tulajdonosoktól és a különböző hitelezőktől „idegen forrásból”.
A tulajdonosi tőkeérdekeltség általában a következő két részből áll:

• a rendelkezésre bocsátott jegyzett tőke (részvény vagy üzletrész),
  
• a visszatartott (felhalmozott, tartalékolt) nyereség.
  

Ez utóbbi tőkerészt a menedzsment a tulajdonosok hasznára újra befektette az üzletbe, vagyis ezzel is a vállalat üzleti tevékenységét finanszírozta.
Hasonlóképpen teljesült a finanszírozási funkció a tulajdonosi érdekeltség másik részére és a hitelekre is, ezért igaz a következő állításunk: a források, ill. azok szerkezete a gazdálkodó egység múltbeli finanszírozási döntéseit tükrözik vissza.


A vagyon kétféle szempontú figyelembevétele a könyvvitelben kétféle nyilvántartásként jelenik meg. Mivel a nyilvántartásokat a könyvvitel ugyanarról a vagyonról vezeti, ezért a nyilvántartások végösszegének egymással meg kell egyeznie.


eszközök = források


Adott időszakon belül a gazdasági egység vagyoni helyzetében bekövetkező változás kétféle lehet: ha az eszközök felhasználása során többletérték keletkezett, ez nyereségként a passzívák között lesz elkönyvelve, hiszen a nyereség a források bővülését jelenti.
Veszteséges gazdálkodás esetén a veszteség szintén a passzívák között jelenik meg, de forráscsökkentő tételként.

4. Az eredmény-kimutatás célja, jellemzői
   

A gazdálkodó szervezetek tevékenységével kapcsolatos egyik legfontosabb követelmény a racionális gazdálkodás. Az ésszerű gazdálkodás többek között a tevékenység eredményes elvégzését is magába foglalja. A tevékenység eredményessége többféleképpen is mérhető.
Az eredményességet kifejező mutatószámok közül az egyik legfontosabb a vállalati eredmény (röviden: eredmény). A könyvvitelnek – a vagyon (és költség) nyilvántartásán kívül – éppen az eredmény-meghatározás az egyik legfontosabb feladata. Az eredmény dinamikus jellegű mutatószám, amely mindig egy időszak alatt keletkezik, meghatározása pedig az adott időszak alatt keletkezik, meghatározása pedig az adott időszak végén történik.




Az eredmény egy adott időszak hozamainak és ráfordításainak különbsége.


Eredmény-kimutatás: a vállalat adott időszakban elszámolt bevételeinek és kiadásainak egybevetése.


Az eredmény-kimutatás olyan számviteli okmány, amely egy időszakra vonatkozóan előre meghatározott szerkezetben összevontan és pénzértékben tartalmazza a vállalkozás hozamait és ráfordításait, valamint az ezek különbségeként képződő eredményt


A pénzügyi elemzés a vállalat tevékenységének pénzügyi vetületeit és következményeit tárja fel, különböző mutatók segítségével.
Ezek közül kiemelkedő szerepe van a mérlegnek és az eredmény-kimutatásnak.

5. Eredmény-kimutatás: forgalmi és összköltség alapú
   

Az eredmény-kimutatások tartalom szerint csoportosított változatai:

• forgalmi költség típusú eredmény-kimutatás,
  
• az összköltség típusú eredmény-kimutatás.
  

A forgalmi költség típusú eredmény-kimutatás a hozamokat és a ráfordításokat is a kibocsátáshoz, az értékesítéshez, a realizáláshoz kapcsoltan tartalmazza. Ennek megfelelően a hozamok az értékesítés hozamai, a ráfordítások pedig az értékesítés ráfordításai.
Az összköltség típusú eredmény-kimutatásban a hozamok szintén az értékesítés hozamai, a ráfordítások egy része pedig a termelés költségei.
Mindkét változatban ugyanazok az eredménykategóriák szerepelnek:

• üzemi (üzleti) tevékenység eredménye: azt fejezi ki, hogy a vállalkozás a saját üzletmenetében mennyire volt sikeres.
  
• pénzügyi műveletek eredménye: a pénzügyi tevékenység sikerességét mutatja meg.
  
• a vállalkozás szokásos eredménye: ez az előző két eredmény összevonásával számítható ki.
  
• rendkívüli eredmény: olyan bevételek és ráfordítások eredménye, amelyek nem tartoznak a vállalkozás alaptevékenységi körébe.
  
• adózás előtti eredmény: megmutatja, hogy az adott év alatt mekkora volt a vállalkozás teljes kigazdálkodott eredménye.
  
• adózott eredmény: az adófizetési kötelezettség teljesítése után maradó eredmény.
  
• mérleg szerinti eredmény: Ha ez az összeg pozitív akkor a saját tőke ennyivel nő, ha negatív a saját tőke ennyivel csökken. Ez a tétel kerül a mérlegbe.
  

Az üzleti tevékenység eredményét tehát kétféle módszerrel lehet megállapítani.
A kétféle eredmény-kimutatás sémáját az alábbi ábra mutatja:

hogyan segíti az élelmiszeripart a bizonylatok, irodai szoftverek , raktár és készlet nyilvántartása

hogyan segíti az élelmiszeripart a bizonylatok, irodai szoftverek , raktár és készlet nyilvántartása


http://penzugysziget.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=750%3Aa-vonalkod-az-epos-rendszer-bemutatasa&catid=206&Itemid=328

http://ado.hu/rovatok/szamvitel/ugyeljuk-a-bizonylatok-helyes-kezelesere

http://www.kepzesevolucioja.hu/dmdocuments/4ap/17_0003_017_101030.pdf

Az élelmiszeripar az élelmiszerek üzemi előállításával foglalkozó iparág. Az egyik legősibb ipar az emberiség történetében, a legrégebbi élelmiszeri iparág a malomipar. Az élelmiszeripar sokáig háziipar-jellegű volt, majd kisipari jelleget öltött. A tömeggyártás bevezetésével az élelmiszeripar is rohamos fejlődésnek indult, nagyipari jelleget kapott.

A számviteli munka során a munkavégzés alapja a bizonylat, hiszen minden egyes gazdasági esemény hatását alaki és tartalmi feltételeknek megfelelő bizonylat alapján lehet a könyvekben rögzíteni.
A bizonylat a gazdasági eseményekről készített, hitelt érdemlő okmány (számla, szerződés, megállapodás, kimutatás, hitelintézeti bizonylat, bankkivonat, jogszabályi rendelkezés, egyéb ilyennek minősíthető irat), amely a gazdasági esemény számviteli elszámolását (nyilvántartását) támasztja alá. A bizonylat (ideértve mind a kibocsátott, mind a befogadott bizonylatokat) alaki és tartalmi hitelessége, megbízhatósága – ha az más módon nem biztosítható – a gazdálkodó képviseletére jogosult személy vagy belső szabályzatban erre külön feljogosított személy aláírásával is igazolható.
Minden gazdasági műveletről, eseményről, amely az eszközök, illetve az eszközök forrásainak állományát vagy összetételét megváltoztatja, bizonylatot kell kiállítani (készíteni). A gazdasági műveletek (események) folyamatát tükröző összes bizonylat adatait a könyvviteli nyilvántartásokban rögzíteni kell. A számviteli bizonylatot a gazdasági művelet, esemény megtörténtének, illetve a gazdasági intézkedés megtételének vagy végrehajtásának időpontjában, illetve időszakában magyar nyelven kell kiállítani.
A gazdálkodó az üzleti évről készített beszámolót, az üzleti jelentést, valamint az azokat alátámasztó leltárt, értékelést, főkönyvi kivonatot, továbbá a naplófőkönyvet, vagy más, a törvény követelményeinek megfelelő nyilvántartást olvasható formában legalább 8 évig köteles megőrizni. A könyvviteli elszámolást közvetlenül és közvetetten alátámasztó számviteli bizonylatot (ideértve a főkönyvi számlákat, az analitikus, illetve részletező nyilvántartásokat is), legalább 8 évig kell olvasható formában, a könyvelési feljegyzések hivatkozása alapján visszakereshető módon megőrizni.A szigorú számadású bizonylatok rontott példányaira is vonatkozik a megőrzési kötelezettség. Az eredetileg nem elektronikus formában kiállított bizonylatról – a papíralapú dokumentumokról elektronikus úton történő másolat készítésének szabályairól szóló jogszabály előírásainak figyelembevételével – készített elektronikus másolattal a számviteli törvény szerinti bizonylatmegőrzési kötelezettség teljesíthető, ha a másolatkészítés alkalmazott módszere biztosítja az eredeti bizonylat összes adatának késedelem nélküli előállítását, folyamatos leolvashatóságát, illetve kizárja az utólagos módosítás lehetőségét.

.Az irodai alkalmazás- vagy programcsomagok olyan számítógépes programok vagy programkészletek, melyek egy átlagosnak képzelt hivatalban, munkahelyen az irodai jellegű teendők (szövegszerkesztés, nyilvántartások kezelése, prezentációkészítés stb.) számítógépes (szoftveres) megvalósítását teszik lehetővé.

A legtöbb ilyen csomag egyben programrendszer, vagyis nem csupán különálló programok közösen megvehető, esetleg egyszerre telepíthető halmaza, hanem a programok egymással összefüggenek: egymásból hívhatóak, képesek egymás fájlformátumainakbizonyos fokú kezelésére, esetleg bizonyos szolgáltatásaik a csomag részeként mint közös szolgáltatás valósul meg (például közössúgórendszer, valamint egységes felhasználói felület a komponensek között).

Az irodai alkalmazáscsomagok (legalábbis a modernek) mindenképp kell, hogy tartalmazzanak:

• egy sokfunkciós, szofisztikált dokumentumszerkesztőt;
• és egy táblázatkezelő programot.

Ezenkívül általában tartalmaznak:

• bemutatókészítő alkalmazást;
• személyes nyilvántartó programot (PIM): (naptárprogram, névjegyalbum, telefonkönyv stb., általában egy programban integrálva);
• adatbázis-kezelő programot;
• webhely- és/vagy weblapszerkesztő programot (gyakran a bemutatókészítő programmal integrálva, azzal egyben);
• személyes levelező- és üzenetkezelő programot (gyakran a személyes adatnyilvántartó programmal integrálva, azzal egyben);
• keretprogramot, ami a csomag összes alkalmazásának egyes funkcióit integráltan kezelni képes („irodai asztal” jellegű program)
• közös súgórendszert vagy segítőprogramot (Súgó, Segéd; esetleg a keretprogram részeként);
• egyszerűbb rajzoló-szerkesztőprogramokat diagramok, blokkdiagramok, dokumentumhátterek előállításához.

Az értékesítés folyamatosságához, zavartalanságához elengedhetetlen, hogy a kereskedelmi 

egységek vezetői naprakész információkkal rendelkezzenek az árukészletek nagyságának és 

összetételének alakulásáról. A készletek ismeretében tudnak döntést hozni arról, hogy a 

várható forgalom zökkenőmentes lebonyolításához milyen árukat, milyen mennyiségben kell 

beszerezni.

Ha a készletek alakulását mennyiségben és értékben folyamatosan nyilvántartják, akkor a 

készletekről mindig naprakész információ áll a vezetők, ill. tulajdonosok rendelkezésére. Folyamatos mennyiségi és értékbeli nyilvántartás esetén nem kötelező az év végén a készletek tényleges számbavétele, azaz a 

leltározás.Nagyobb készlet esetén ez a módszer számítógépes nyilvántartási rendszert igényel.Számítógépes készletnyilvántartás esetén a programba beépíthetők azok a minimális 

készletmennyiségek (a jelző-készletszintek), amelyeknél a gép jelzi az áruutánpótlás 

szükségességét.

A készletezési tevékenység az áruk szakszerű tárolását is magába foglalja.A készletezés technikai műveleteinek, - a tárolásnak és árukezelésnek - az értékesítési 

célokat kell szolgálniuk

Összességében, ha szoftvereineken nyilvántartjuk a tevékenységünk velejáróit (pl. számlázás, beszállítók, megrendelők névjegyzéke) és felfogadunk egy jó könyvelőt aki érti is a dolgát és rendesen megfizetjük, akkor nincs okunk aggodalomra a hivatalos szervek felé. De attól még vállalkozásunk csődbe mehet, a gazdasági helyzet instabilitása, az infláció és egy esetleges III. Világháború vagy globális katasztrófa bekövetkeztével. Akinek tehát vállalkozása van az tudja mire vállalkozik, lutri az egész.

10. tétel Kereskedelem

10. Az Ön kisvállalkozása olyan sikeresen működik, hogy a jövőben terjeszkedni szeretne. A beruházáshoz bankhitelre lesz szüksége és ehhez üzleti tervet kell készítenie.

Ismertesse az üzleti terv szerepét, típusait, részeit. Mit tart Ön a legfontosabb résznek?

Bármilyen tevékenységet végzünk, ha sikeresek akarunk lenni, akkor ki kell tűzni a célt és meg kell határozni azokat az eszközöket és módszereket, amivel elérjük a célt. Egy vállalkozás tevékenysége igen sokrétű, ezért a tervezés összetett feladat.

A terv olyan elgondolás, amelyben megfogalmazzuk a jövőben elérendő célokat, az azokat megvalósító eszközöket és a megvalósítás érdekében végrehajtandó feladatokat.

Az üzleti terv a vállalkozás átfogó, minden üzleti szempontot figyelembe vevő leírása, és jövőre vonatkozó elképzeléseinek számszerű rögzítése.

1. Az üzleti terv szerepe a vállalkozások működésében
   

Üzleti tervet a következő esetekben készítenek:

• egy vállalkozás beindítása előtt, annak eldöntésére, hogy egyáltalán érdemes–e a vállalkozásba belefogni,
  
• hitelfelvétel, részvénykibocsátás, tőzsdére történő belépés esetén, a hitelt adó bankoknak, befektetőknek, tőzsdei szervezeteknek,
  
• a vállalkozás életében igen jelentős változásokat eredményező döntés előtt,
  

(pl. új beruházás elindítása, összeolvadás, üzletrészek eladása vagy megvásárlása,

tevékenységi kör módosítása) előtt a jelenlegi vagy jövőbeli tulajdonosok döntés-előkészítésének elősegítésére.

2. Az üzleti terv felépítése
   

Az üzleti terv tartalom és forma szerint különböző lehet, aszerint, hogy kinek a számára készítik. A fő kérdésekben természetesen nincs nagy különbség, de máshol vannak a hangsúlyok és más a részletezettség foka. Előfordulhat, hogy a felépítés szerkezete nem a vállalkozástól függ, mert például a bank előírásszerűen rögzíti, hogy milyen adatokra van szüksége és ennek megfelelően kell a tervet elkészíteni.

Egy lehetséges felépítés a következő:

1. Összefoglaló
   
2. Helyzetelemzés, a vállalkozás bemutatása
   
3. Termelési, szolgáltatási, forgalmazási terv
   
4. Marketingterv
   
5. Pénzügyi terv
   

2.6 Függelékek, számítások, mellékletek

2.1 Az összefoglaló az egyik leglényegesebb rész, ugyanis az üzleti terv tanulmányozója sokszor ez alapján dönti el, hogy érdemes-e figyelmesebben elolvasnia a teljes üzleti tervet.

Az érdeklődés felkeltése a cél, érdemes annak a félnek a szemszögéből kiindulni, akinek az üzleti tervet készítették.

Az összefoglalás az üzleti terv készítésének legutolsó fázisa, a tömörség ebben a részben nagyon fontos szempont, úgy kell megírni, hogy az, aki a vállalkozásról semmit sem tud, általános és érthető benyomást szerezzen a cégről.

A vezetői összefoglalóban érdemes a vállalat alapadatait ismertetni, az alapadatok közül fontos:

• a vállalkozás neve, címe, adószáma, statisztikai jelzőszáma, a számlavezető bank és számlaszám megadása, főként, mert hitelkérelemhez csatoljuk a tervet,
  
• a székhely, telephely(ek), alapítási év,
  
• társasági forma, tulajdonosi viszonyok,
  
• a vállalkozás működési köre, egyéb jellemző adatok,
  
• a finanszírozási igény jelzése.
  

Az összefoglalóban röviden be kell számolni:

• a vállalkozás fejlődéséről,
  
• a vállalkozás szervezeti felépítéséről, vezetőiről,
  
• tevékenységi köréről, annak esetleges változásáról az eddigi működés során,
  
• a legfontosabb pénzügyi adatairól jól áttekinthető, általában táblázatos formában, grafikus ábrázolással kiegészítve,
  
• jövőbeli céljáról és ennek megvalósíthatóságáról, szociális hatásáról.
  

2.2 A helyzetelemzésben be kell mutatni:

• a folytatni kívánt tevékenység (termék, szolgáltatás) helyzetének megítélését, jelenét, jövőjét,
  

• a stratégiai célokat, a tevékenység főbb alapelveit, a cég piaci helyzetét, erős és gyenge pontjait,
  
• a piacok áttekintését, a versenyhelyzet, a versenytársak elemzését, a piaci lehetőségeket, korlátokat,
  
• az ágazati elemzést, az ágazati előrejelzéseket, a trendeket és kilátásokat.
  

A vállalkozással kapcsolatban be kell mutatni:

• a termékeket, nyújtott és igénybe vett szolgáltatásokat, a termékfejlesztést, az üzleti elképzeléseket,
  
• a vállalkozás méretét, szakmai szerkezetét, a vezetők és az alkalmazottak szakmai hátterét, a főbb munkaszervezési, személyzeti és adminisztrációs kérdéseket,
  
• a cég fontos működési körülményeit.
  

2.3 Termelési, szolgáltatási, forgalmazási terv

Ebben a részben a vállalkozás által termelt, forgalmazott termékek, illetve nyújtott szolgáltatások állnak a középpontban, ezért a következő részei lehetnek:

• a termékek, illetve a tevékenységek leírása,
  
• a termékek vagy a szolgáltatások legfontosabb jellemzői, a konkurenciától eltérő egyediségük.
  

Ezt a leírást úgy kell elkészíteni, hogy olyanok számára is érthető legyen, akik nem szakmabeliek. A szakszerű technológiai leírást elég a függelékben közölni. Amennyiben lehetséges érdemes fényképeket, mintákat mellékelni. A vállalkozásról megjelent sajtócikkeket, fogyasztói véleményeket is hasznos mellékelni.

2.4 Marketingterv

Az üzleti terv egyik leglényegesebb pontja, arra a kérdésre kell válaszolni, hogy milyen a termékek vagy szolgáltatások iránti piaci kereslet.

A terv lényegi elemeit a marketing-mix tagolása szerint állíthatja össze a vállalkozás.

2.4. 1 Termékpolitika

Termékpolitika: a fogyasztói igények kielégítésére szolgáló termékek körének és tulajdonságainak meghatározása, valamint a fogyasztónak való bemutatására vonatkozó elvek és módszerek összessége.

A kereskedelemben a termékpolitika nem gyártást, termékfejlesztést jelent, hanem választékkialakítást. Részletesen be kell mutatni a termékválasztékot, és a termékek minőségét. Mivel már működő vállalkozás üzleti tervét kell elkészíteni. ki kell emelni a tervezett változásokat.

2.4.2 Árpolitika

Árpolitika: az ajánlati ár kialakításának, valamint a fogyasztói reagálás kezelésének elveit és módszereit foglalja össze.

Az árakat alapvetően a piaci helyzet határozza meg.

Az árképzés során az alábbiakat kell figyelembe venni:

• a vállalkozás árpolitikai céljai
• a várható kereslet,
• a hasonló szolgáltatást nyújtó versenytársak árainak elemzése,
• az árképzés módszerének kiválasztása,
• a költségek megállapítása.

Mivel kisvállalkozásról van szó, a vállalkozás piaci mérete nem nagy, ezért árelfogadóként működik.

2.4.3 Értékesítéspolitika

Az értékesítési utak politikája, a marketingcsatornák kiválasztására és alkalmazására vonatkozó elvek és módszerek összessége. A marketingcsatorna az út, amelyen a termék a termelőtől (szállítótól) a fogyasztóhoz eljut. Az értékesítéspolitikában meg kell határozni az értékesítési csatornát és az értékesítés helyét. A leghosszabb értékesítési csatorna a termelő – nagykereskedő – kiskereskedő - fogyasztó. A legrövidebb, amikor a termelő közvetlenül a fogyasztónak értékesít.

2.4.4 Kommunikációs politika

Kommunikációs politika: a vállalat és a fogyasztók közötti információáramlás elveit és módszereit a vállalat oldaláról összefoglaló rendszer.

Egy vállalkozás marketingprogramja akkor lesz hatékony és sikeres, ha a megfelelő terméket, a megfelelő áron, a megfelelő reklámozás mellett, a megfelelő helyen (értékesítési csatornán) adják el.

A marketingkommunikáció azt jelenti, hogy az eladó információkat ad a vevőknek, annak érdekében, hogy befolyásolják őket.
A marketingkommunikáció főbb formái: a reklám, a személyes eladás, az értékesítés ösztönzés és a PR (public relations = közönségkapcsolatok).

2.5 Pénzügyi terv

Hitelfelvétel előtt külön hangsúlyt kell fektetni a jövedelmezőségre, a befektetett tőke megtérülésére, így az egész pénzügyi terv hangsúlyosabbá válik.

A pénzügyi tervet a következő részekre tagolhatjuk:

• Jövedelmezőségi terv: Tartalmazza az árbevételre vonatkozó előrejelzést, a ráfordításokat, a pénzügyi műveletek várható bevételeit és kiadásait (ide tartozik a hitelfelvétel költsége is) és a várható nyereséget. Az eredmény-kimutatás tervezetet is el kell készíteni és a mellékletekben elhelyezni.
  
• Fedezetszámítás, illetve a fedezeti pont elemzése: Megmutatja, hogy milyen árak és milyen eladott mennyiség biztosítja a költségek fedezetét, milyen árbevétel és kapacitáskihasználás felett várható a cégnél nyereség.
  
• Mérleg: A cég vagyoni helyzetéről tájékoztat egy adott időpontra nézve. Tartalmazza a vagyon eredet szerinti (források) és megjelenési forma szerinti (eszközök) összetételét. A teljes mérleget is a mellékletekben kell elhelyezni, de a mérlegelemzést itt kell elvégezni.
  
• Pénzforgalmi terv, Cash flow: Az üzleti tevékenységeket a pénzmozgások, a bevételek és a kiadások tükrében vizsgálja. Csakis a tényleges pénzmozgással járó kiadásokat és bevételeket tartalmazza. a terv pénzforgalmi becslésekre épül, nem megtörtént gazdasági eseményekre. A pénzforgalmi terv lényeges részeit szövegesen értékeljük. A teljes pénzforgalmi tervet szintén a mellékletekben kell elhelyezni.
  

2.6 Függelékek, számítások, mellékletek

Az üzleti terv céljától, felépítésétől függően eltérő lehet a szükséges mellékletek köre.

A már említett mérleg, eredmény-kimutatás és cash-flow kimutatás biztos része a mellékleteknek. Hitelfelvételkor igazolást kell beszerezni arról, hogy a vállalkozásnak nincs köztartozása.

Ha a hitel fedezetéül a vállalkozás biztosítékot ajánlott fel, akkor igazolni kell, hogy a cégtulajdonos vagy a cég tulajdonában van.