Értelmezze a rendelkezésére bocsátott törvényrészletet!
1. Az adó fogalma, szerepe
Szociális piacgazdaságban az állam – a közfeladatok ellátása mellett – (pl. törvényhozás, beruházások stb.) jelentős szociális feladatokat vállal magára (pl. oktatás, egészségügy stb.) és igyekszik biztosítani a verseny tisztaságát is.
Az államnak feladatai ellátásához bevételre van szüksége, legnagyobb bevétele az adókból származik.
- Az adózással kapcsolatos fogalmak
Az adó olyan állammal szemben, törvényben előírt kényszer jellegű befizetési kötelezettség, amelyhez nem tartozik közvetlen ellenszolgáltatás.
Az adóalany az, a természetes személy, jogi személy, jogi személyiség nélküli társas vállalkozás és minden olyan szervezet, amelyet az adóhatóság adófizetésre kijelöl.Az adófizető az, a természetes vagy jogi személy, aki az adót ténylegesen fizeti.
Az adó alanya és befizetője nem feltétlenül ugyanaz. A személyi jövedelemadó alanya például a munkavállaló, fizetője viszont általában a munkáltató.
Az adó tárgya az a dolog, tevékenység vagy jogosultság, ami után az adót fizetni kell.
A személyi jövedelemadónál pl. a jövedelem, az áfa esetében a termékértékesítés, a szolgáltatásnyújtás.
Adóalapnak nevezzük azt a pénzben vagy mennyiségben kifejezett nagyságot, amelyre kiszámítják a fizetendő adót.
Az adó alapját általában pénzben határozzák mag, pl. az áru ára, az adózás előtti eredmény, de meghatározható más mértékegységben is, pl. a gépkocsi súlya, az égetett szeszesital szesztartalma.
Az adó mértéke azt fejezi ki, hogy az adóalap vagy annak egy-egysége után mennyi adót kell fizetni.
Ezzel tudjuk meghatározni a fizetendő adó összegét. Ha százalékban határozzák meg az adó mértékét, akkor adókulcsról, ha összegszerűen, akkor adótételről beszélhetünk.
Adómentesség kivétel az általánosan előírt adókötelezettség alól. Ebben az esetben az adót nem kell megfizetni.
Adókedvezmény az adó összegének mérséklése, fizetési halasztás engedélyezése, az adózással összefüggő előnyök, preferenciák biztosítása.
2. Az adók csoportjai: állami, önkormányzati
Az adóztatás jogosultsága szerint:
- megkülönböztetünk központi és helyi adókat.
A központi adók esetében az adók alapjának, mértékének, fizetési idejének megállapítása, valamint beszedése az államigazgatás központi szerveinek feladata, a helyi adók esetében ezeket a feladatokat az önkormányzatok látják el.
A helyi adók, amelyet az önkormányzat, az illetékességi területén szedhet, a helyi önkormányzatok számára jelentenek bevételt. Fajtái: vagyoni adók, helyi iparűzési adó, kommunális adók, idegenforgalmi adó, gépjárműadó.
3. Jövedelemhez kapcsolódó adók
3.1 Személyi jövedelemadó
A személyi jövedelemadó a magánszemélyek hozzájárulása az állami költségvetéshez.
A személyi jövedelemadó alanya:
Belföldi illetékességű magánszemély: korlátlan adókötelezettség
Külföldi illetékességű magánszemély: korlátozott adókötelezettség - belföldről származó jövedelmek után
Jövedelemtípusok:
Munkaviszonyból származó jövedelem (főállás, részfoglalkozás, mellékfoglalkozás);
Vállalkozási tevékenységből származó jövedelem (egyéni vállalkozó, őstermelő, szellemi szabadfoglalkozás);
Biztosítási szolgáltatásból származó jövedelem (nyugdíj),
Szociális juttatásból származó jövedelem
Tőkehasznosításból származó jövedelem
Egyéb jövedelmek
A SZJA közvetlen (egyenes) adó az adóalany megegyezik azzal a személlyel, akit gazdasági értelemben az adó terhel.
A magánszemélyek minden jövedelme adóköteles. Egy éven belül a különböző forrásból származó jövedelmeket össze kell vonni, és együttesen esnek az adózási kötelezettség alá.
Az adó mértéke egységesen 16%.
Az adóbevételek folyamatossága érdekében adóelőleget kell fizetni.
A magánszemélyek jövedelem alapú adózása szempontjából bármilyen címen és formában megszerzett bevétel - az SZJA törvényben elismert költségekkel csökkentett része – jövedelemnek minősül. Vagyis bevétel – költség = jövedelem
Az adókötelezettség a bevételszerző tevékenység megkezdésének, vagy a bevételt eredményező jogviszony keletkezésének napján kezdődik. Az adókötelezettséget nem befolyásolja, hogy a magánszemély a bevételszerző tevékenységét hatósági engedéllyel vagy anélkül végzi, illetve, hogy a bevételt milyen formában szerzi meg.
3.2 Egyszerűsített vállalkozói adó (eva)
Az egyszerűsített vállalkozói adót elsősorban a kisvállalkozások adminisztrációs terheinek csökkentése érdekében vezették be Magyarországon.
Az eva körébe az az egyéni vállalkozó, társas vállalkozás vagy egyéni cég tartozhat, amely 2013. december 20-áig bejelentkezett az adóhatóságnál és
- éves bruttó (áfával növelt) bevétele nem haladja meg a 30 millió forintot,
- nincs köztartozása stb., megfelel a törvényben meghatározott feltételeknek.
Megszűnik az eva-alanyiság akkor is, ha az adózó elmulasztja számlaadási vagy nyugtaadási kötelezettségét és emiatt az adóhatóság bírságot szab ki. Ez azzal is jár, hogy az adózó négy évig nem kerülhet vissza az eva-körbe.
2012-től az eva szerint adózóknak az éves bevétel 37 százalékát kell befizetniük.
50 százalék evát kell fizetni, ha az adózó túllépi a 30 milliós bevételi határt. A magasabb kulccsal nem az egész bevétel, hanem annak csak a 30 millió forint feletti része adózik.
Az adózó az eva befizetéssel kiváltja a társasági adót, az szja-t és az áfát, de nem váltja ki a társadalombiztosítási befizetési kötelezettségeket.
2009-től az eva-alanynak a beszerzéseihez kapcsolódó számlákat az adókötelezettség elévüléséig, vagyis az adóbevallás benyújtását követő ötödik év végéig meg kell őriznie.
Az evát banki átutalással kell befizetni a vállalkozás saját bankszámlájáról (lakossági folyószámláról nem lehet fizetni).
3.3 Társasági adó
Az adó célja: az állami bevételek egy részének biztosítása a vállalkozás által elért nyereség arányában.
Az adó alanya mindenki, aki vállalkozási tevékenységet folytat.
Az adótárgy a társasági adó esetében a vállalkozási tevékenység, ami alatt ebben az esetben jövedelem- és vagyonszerzésre irányuló vagy azt eredményező gazdasági tevékenységet értünk.
A társasági adó versenysemleges, ugyanis nincs tekintettel arra, hogy a vállalkozási tevékenységet milyen tulajdonformák alapján, milyen gazdálkodási, szervezeti keretek között végzik.
Az adó közvetlen adó, az adó megfizetésére kötelezett adóalany viseli az adó terhét.
Az adó alapja az adózás előtti pozitív eredmény, a nyereség.
A társasági adó alapjául szolgáló jövedelem, azaz az adózás előtti eredmény meghatározása a számviteli törvény szabályai szerint történik. A kedvezményes adó mértéke az adóalap
500 millió forintjáig 10 százalék, az ezen felüli rész 19 százalékkal adózik.
3.4 Osztalékadó
Osztalék
Egy társaságban a tulajdonosi részesedéssel rendelkező személyek jogosultak a társaság által adott időszakban elért eredményből részesedni. Ezt a részesedést nevezik osztaléknak.
Az osztalékadó olyan jövedelemadó, amelyet az osztalékban részesülő fizet a társasági adó hatálya alá tartozó adóalanytól osztalék címén kapott jövedelme alapján. Mentes az osztalékadó alól a társas vállalkozás magánszemély tagja.
Belföldi illetőségűnek fizetett osztalék: a kifizető vonja le az osztalékadót a kifizetett osztalék azon része után, amelyet készpénzben fizet ki.
Külföldi illetőségűnek fizetett osztalék: nem kell a kifizetőnek osztalékadót levonnia az osztalék azon része után, amelyet a külföldi illetőségű személy az osztalékot fizető cég jegyzett tőkéjének emelésére fordít.
Az adózott eredményből fizethető osztalék, a kifizetett osztalék után fizetni kell 16 % szja-t (osztalékadó) továbbá 14 % egészségügyi hozzájárulást.
3.5 A különadó
A különadót 2010-ben vezették be. Az Országgyűlés múlt év decemberében 2014. január elsejei hatállyal az addigi 98 százalékról 75 százalékra csökkentette a közszférában kifizetett
- kétmillió, illetve bizonyos esetekben három és fél millió forint feletti - végkielégítéseket terhelő különadót.
Állami és önkormányzati vezetőknek, képviselőknek, köztulajdonú cégek vezető tisztségviselőinek és felügyelőbizottsági tagjainak a jogviszonyuk megszüntetése miatt kifizetett összeg kétmillió forint feletti része után, más állami foglalkoztatottaknak a végkielégítésük három és fél millió forint feletti része után kell megfizetniük a különadót.
4. Fogyasztáshoz kapcsolódó adók
A forgalmi típusú adók termékek vagy szolgáltatások értékesítéséhez kötődhetnek.
4.1 Általános forgalmi adó
Az áfa olyan többfázisú nettó forgalmi adó, amelyet a vállalkozók a termelés és a forgalmazás minden szakaszában kötelesek megfizetni, a hozzáadott érték – az eladás és a beszerzés adó nélküli árainak különbözete – után, és az adó terhét a végső felhasználó a fogyasztó viseli.
Az általános forgalmi adó a forgalmi adók egyik típusa, a modern gazdaságban állami jövedelmek jelentős forrása. A végfogyasztásra vetik ki, ezért elméletileg minden vásárló megfizeti. Mivel azonban az alacsonyabb jövedelműek és a többgyermekesek jövedelmük nagyobb részét –majdnem teljes egészét – napi cikkek vásárlására fordítják, míg a gazdagabbak megtakarítása, külföldi fogyasztása gyakran mentes az áfától, ezért az áfát a „szegények adójának” is nevezik
A magyar adórendszerben az általa hozzáadott érték, vagyis az értéknövekedés után az eladónak minden kereskedelmi szinten meg kell fizetnie. Mivel a hozzáadott és nem a teljes érték után fizetendő, az áfa végső összege egy termékre nézve független attól, hogy hány vételen és eladáson megy keresztül.
Az áfa indirekt adó, hiszen nem az fizeti be az államnak, akitől a forrás összege származik. Az általános forgalmi adó esetében az adót az érintett termék vagy szolgáltatás eladóinak kell megállapítani és megfizetni (tehát ők az adóalanyok), viszont az adó összegét áthárítják, így az végső soron a fogyasztót terheli.
A kettős adóztatás elkerülése érdekében az exportált termékek után általában nem kell általános forgalmi adót fizetni vagy pedig az adó-visszatérítés eszközét alkalmazzák. Az adócsalások elhárítása érdekében vezették be a fordított adózási rendet (2007. évi CXXVII. tv. 142. §). Ilyenkor a kiállított szállítói számlában nem kell szerepeltetni a szolgáltatás áfáját, azt a vevő/megrendelő fizeti/vallja be a saját áfa-bevallása során az adóhatóságnak.
Az élő, az egész vagy a félsertés áfa kulcsa csökkent, az 5 százalékos áfa hatálya alá került.
Az áfa fő jellemzői:
- Általános adó. Normatív, a forgalmazás
teljes folyamatát átfogja.
- Forgalmi típusú adó. Mindig meg kell fizetni, ha a
terméket vagy a szolgáltatást értékesítik.
- Fogyasztói típusú forgalmi adó. A megrendelőre, a
vevőre áthárítható, végső soron mindig a fogyasztót terheli.
- Többfázisú adó. Az értékesítési folyamatot
annak minden pontján terheli, a termelés és a forgalmazás minden
fázisában fizetnek adót az értékesített termékek és
szolgáltatások után.
- Nettó típusú adó. Az áfa a termék és a
szolgáltatás árában nem halmozódik, mert a beszerzéseket
terhelő adókat a fizetendő adókból le kell vonni, vagy vissza
lehet igényelni. Mivel a hozzáadott és nem a teljes érték után
fizetendő az áfa, végső összege egy termékre nézve független
attól, hogy hány vételen és eladáson megy keresztül.
- Közvetett adó. Azért tekintjük közvetett
adónak, mert aki befizeti a költségvetésbe, annak
jövedelmét, vagyonát nem terheli, a vállalkozó fizeti be, de a
fogyasztót terheli. Az áfa tehát indirekt
adó, hiszen nem az fizeti be az államnak, akitől a forrás
összege származik.
- Az állami költségvetés stabil bevétele. Az
értékesítési tevékenységhez kötődik, független a
vállalkozás jövedelmezőségétől.
- Közgazdaságilag semleges hatású. Szektor és
versenysemleges.
- Számlaadási kötelezettségre épül. Az eladónak
és a vevőnek is érdeke a számlaadás, az adó visszaigénylésének
a feltétele a szabályszerűen kiállított számla.
Az adó alanya minden olyan természetes és jogi személy, valamint jogi személyiség nélküli szervezet amely önállóan, hivatásszerűen és rendszeresen ellenszolgáltatásért javakat ad el, illetve szolgáltatásokat teljesít. Tehát az adó fizetésére kötelezettek személye nem azonos az adóterhet viselőkkel (az adóalanyok „adóbeszedő” tevékenységet végeznek a költségvetés javára).
Az adó alapja termékértékesítésnél és szolgáltatásnyújtásnál a teljesítés ellenértéke.
Az ellenérték az ÁFA – t nem foglalja magában. Az adó alapjába nem tartoznak bele az árleszállítás, engedmény címén elengedett összeg.
Az adó mértéke az adóalap meghatározott százaléka. A termékek többsége az általános, normatív 27 százalékos adókulcs alá tartozik.
Adómentesség:
Adómentesség esetén áfát nem kell fizetni, de visszaigénylésre sincs lehetőség. Ez azt jelenti, hogy a felhasznált berendezések, felszerelések áfáját sem lehet visszaigényelni. Ebben az esetben az áfa a költségek között kerül elszámolásra
Fajtái:
Tárgyi adómentesség
Tárgyi adómentesség esetén bizonyos tevékenységek –földértékesítés, oktatás, szociális ellátás stb. – adómentesek.
Alanyi adómentesség
Alanyi adómentességet a vállalkozó választhatja, akinek éves bevétele kevesebb, mint
6 000 000 Ft, ha túllépi ezt az értékhatárt, az adómentesség azonnal megszűnik.
Az alanyi adómentesség választása:
Ennek a formának az előnye, hogy nem kell az ÁFA - val kapcsolatos elszámolási és nyilvántartási munkát elvégezni. a hátránya viszont, hogy a beszerzéskor kifizetett ÁFA – t nem lehet visszaigényelni. A vállalkozónak tehát mérlegelni kell, hogy megéri-e neki ezt a formát választani.
A vállalkozás éves árbevételének nagyságától függően az elszámolási kötelezettség lehet éves, negyedéves vagy havi gyakoriságú.
4.2 Jövedéki adó
A nagy adótartalmú termékeket jövedéki termékeknek nevezzük. A jövedéki termékek termelését, raktározását és forgalmazását törvény szabályozza.
Ezek a termékek a következők: az ásványolaj, az alkoholtermékek, a sör, a bor, a pezsgő, a köztes alkoholtermékek és a dohányáruk.
A jövedéki adó alanya az, aki a terméket termeli vagy importálja.
Az egyfázisú adó az értékesítési folyamatot csak egy ponton terheli, csak a termelőnél vagy az importőrnél merül fel, a költségvetéstől vissza nem igényelhető.
Az adó alapja termékenként változó, mert általában a termék valamilyen fizikai jellemzőjét veszik figyelembe. (pl. liter, hektoliter, Balling fok, ezer db)
