A járulékos
anyagok jellemzése
A járulékos anyagokból – az alapanyagokkal
ellentétben - igen kis mennyiséget használunk fel egy-egy termék
készítéséhez.
1./ Fűszerek
Fűszernek nevezzük a fűszernövények
ételjavításra felhasznált részeit. A fűszerek kellemes ízt,
illatot, esetleg színt kölcsönöznek az élelmiszereknek.
A cukrászatban leggyakrabban felhasznált
fűszerek:
- édes: vanília, fahéj, szegfűszeg, ánizs,
- sós: bors, kömény, fűszerpaprika.
A vanília forró
égöv alatt termesztett kúszónövény. A kb. 20-25 cm hosszú
termése csak megfelelő feldolgozás után válik értékes
fűszerré. A kellemes illata hosszas erjesztés, majd ezt követő
lassú szárítás folyamán alakul ki. Hatóanyaga a vanillin.
A vanília hatóanyagát mesterségesen is előállítják, és
porcukorral keverve, kristályvanillin néven hozzák
forgalomba.
A fahéj a
Délkelet-Ázsiában elterjedt - de más trópusi területeken is
termő - babérfélék családjába tartozó fafajok fűszeres
háncskérge. A kereskedelmi forgalomba darabos vagy őrölt
állapotban kerül.
A szegfűszeg a
trópusi területeken termesztett örökzöld szegfűszegfának
kinyílás előtt szedett és szárított virágbimbója. A
szárított virágbimbók barna színűek, hosszuk 1-2 cm között
változik.
Az
ánizs a
hazánkban is termesztett egyéves ánizsnövény kb. 3-5 cm hosszú,
barnás-zöld színű ikerkaszat termése. Jellegzetes aromáját az
ánizsolaj adja. Leginkább teasütemények és mézes tészták
ízesítésére használjuk.
A
bors
a trópusi borscserje fürtökben termő egymagvú csonthéjas
termése. Kétféle változatát különböztetjük meg: a fehér és
a fekete borsot. A fehér
bors a kúszó
borscserje beérett állapotban leszedett termése, amelyről a külső
héjat és gyümölcshúst áztatással, erjesztéssel és
dörzsöléssel eltávolítják, a csonthéjas magot pedig
megszárítják. A fekete
borsot úgy nyerik,
hogy a még éretlen, zöld termést leszedik, majd szárítják.
Szárítás közben a húsos termésfal megráncosodik, miközben a
színe barnás-feketére változik. A fekete bors erősebben csípős
ízű, mint a fehér bors.
A
fűszerkömény
a hazánkban is termő kömény növény beérett, szárított,
úgynevezett ikerkaszat termése.
A
fűszerpaprika
a nemesített paprikanövény érett és szárított bogyóterméséből
készített őrlemény.
2./ Mesterséges zamatosító-anyagok
Kémiai úton előállított ízesítőanyagok,
amelyek a fűszerekhez vagy az illóolajokhoz hasonló szag- és íz
hatást váltanak ki.
Az etil-vanillin a vanillinnal rokon
készítmény, de háromszor olyan erős. A vaníliás cukor a
vanillin vagy etil-vanillin porcukorral kevert változata.
A mesterséges zamatosító-anyagok alkoholos
oldatát aromának vagy eszenciának hívjuk.
Az eszenciák az aromáknál többszörös
töménységben tartalmazzák a hatóanyagot.
A legismertebb aromák, illetve eszenciák: likőr
és pálinka aromák, vanília- és rumaroma, keserűmandula aroma
stb.
3./ Savanyítószerek
Felhasználási területeik:
élelmiszereinket kellemes savanyú ízhatásúvá tehetjük (krémek, fagylaltok);
a tészta szívósabbá tételére. pl. vajas tésztánál;
invertálásra is használjuk (fondán főzésénél).
A savanyítók fajtái:
- ecet: pl. vajas tészta készítéséhez;
- citromsav: krémek, fagylaltok ízesítésére;
- borkősav: pl. fondán készítésénél, invertálásra;
- aszkorbinsav: különleges fagylaltok, krémek ízesítésére;
- tejsav: vajas tészta készítésénél a liszt szívósabbá
tételére használjuk.
4./ Tartósítószerek
- a romlás megakadályozásával meghosszabbítják az élelmiszerek eltarthatóságát.
- először megkötődnek a mikroorganizmusok felszínén, majd áthaladva a sejtmembránon, a sejtplazma enzimfehérjéit módosítják, ezáltal megzavarják az anyagcserét a mikrobasejtben.
A cukrászatban
használt fontosabb tartósítószerek:
- benzoesav és sói, szorbinsav és sói, a gyümölcsök tartósításánál az etil-alkohol.
A benzoesavat
és nátriumsóját világszerte elterjedten
alkalmazzák A benzoesav és sói mikrobaellenes hatása a
baktériumokra, élesztőkre és penészgombákra egyaránt erős. A
benzoesav fehér, kristályos, szagtalan por, vízben nehezen oldódik
(a nátrium-benzoát vízben is oldódik).
A szorbinsav
és sói mikrobaellenes hatása csak
élesztőgombákkal és penészgombákkal szemben tapasztalható,
tehát szelektív tartósítószer. A szorbinsav fehér, kristályos,
kissé savanykás ízű por, amely hideg vízben rosszul, tömény
alkoholban jól oldódik (sói vízben oldódnak).
5./ Zselésítő-anyagok
- azok az anyagok, amelyek gélképzéssel alakítják ki az élelmiszer szerkezetét.
A zselékészítmények gyártásának elve:
zseléoldat (szol)
létrehozása ->
szol-gél átmenet
beindítása a
pH vagy a hőmérséklet
megváltoztatásával
->
bevonás,
formázás
->
megszilárdítás
pihentetéssel
A zselé jellegzetes állagának kialakulásában
fontos szerepet játszik a gélképző anyag, amelyek a következők
lehetnek:
- algakivonatok (tengeri moszatok): agar-agar, karragenátok,
alginátok
- zselatin
- pektin
A gélképző anyagok hideg vízben megduzzadnak,
forró vízben feloldódnak, majd visszahűtve - nagy mennyiségű
vizet megkötve - gélt képeznek.
A zseléket a cukrászatban különösen
gyümölcsös készítmények bevonására használják.
6./ Színezőanyagok
Az élelmiszerekben használható
színezékeket és azok tisztasági követelményeit a Magyar
Élelmiszerkönyv tartalmazza (MÉ 1-2-2001/50; MÉ 1-2-94/36; MÉ
1-2-95/45).
A cukrászatban a termékek hívogatóértékének
fokozásához elkerülhetetlen a színezékek használata.
Törekedjünk a világos színek alkalmazására, ügyeljünk
arra, hogy a színezőanyagok csak a kívánatos mennyiségben
kerüljenek a termékbe.
A színezőanyagok
lehetnek:
- természetes színezékek: karotinoidok (sárga, narancsvörös, vörös színű)
antocianinok
(savas közegben narancsvörös-lila)
klorofillok
betanin
(céklában – savas közegben vörös)
- természetes eredetű színezékek: karamell (E 150)
cikória
kurkumin
(E 100): narancssárga, kristályos por
- mesterséges színezékek: pl. indigókarmin (sötétkék), brillantfekete (fekete), amaranth (vörösesbarna),
alumínium (E 173), ezüst (E 174), arany (E 175)
7./ Szeszesitalok
Az élvezeti szerek közé tartozó folyékony
élelmiszerek. Több-kevesebb szeszt (etil-alkoholt) tartalmaznak.
Előállításuk alkoholos
erjesztéssel történik. A keményítőt elcukrosítják, majd
beoltják élesztővel. Az erjedt cefréből lepárlással állítják
elő a nyersszeszt, ennek finomításával kapjuk a finomszeszt
(alkoholtartalma 96 % (v/v), tiszta szesznek is nevezzük).
A cukrászatban felhasznált szeszesitalok közé
tartozik a bor, a pálinkák és a likőrök.
A bort a cukrászatban borkrém,
borzselé készítésére használjuk.
A pálinkák magas alkoholtartalmú italok
(40-50 %), cukrot nem tartalmaznak.
Készítési módjuktól függően a pálinkák lehetnek:
- valódi pálinkák:
nyersanyaguk a gyümölcs. Alkoholtartalmuk 50 %(v/v).
- különleges pálinkák:
valódi gyümölcspálinkából készülnek finomszesz vagy
almapárlat, lágyított víz, valamint íz kiegészítők
felhasználásával. Alkoholtartalmuk 43-50 %(v/v) között
változik. pl. szatmári szilvapálinka, Vilmos-körte, Fütyülős
barackpálinka.
- kommersz pálinkák:
zamatanyagát főleg ízesítőanyagok adják. Alkoholtartalmuk 40
%(v/v).
- egyéb pálinkafélék:
pl. brandy, konyak,
rum,
gin, whisky, vodka.
A rum
olyan szeszesital, amelyet kizárólag a
nádcukor gyártásakor keletkező melasz vagy a cukornád levéből
nyert szirup alkoholos erjesztésével és lepárlásával állítanak
elő, és amelyet 96 %(v/v)-nál kisebb alkoholtartalomra párolnak,
hogy a párlatban a rum jellegzetes érzékszervi tulajdonságai
határozottan felismerhetők legyenek.
A likőrök
számottevő mennyiségű cukrot tartalmaznak (25-30 %),
alkoholtartalmuk
22-40 % (v/v). Készítésük során a finomszeszt, vizet, cukrot, az ízesítő- és színezőanyagokat összekeverik, érlelik, majd palackozzák.
22-40 % (v/v). Készítésük során a finomszeszt, vizet, cukrot, az ízesítő- és színezőanyagokat összekeverik, érlelik, majd palackozzák.
Fajtái:
- kommersz likőrök: pl. császárkörte-, dió-,
meggylikőr.
- minőségi likőrök: triple-sec, Bonbon-meggy,
Cherry brandy.
- keserű likőrök: pl. Unicum, Hubertus.
- külföldi, nemzetközileg elismert likőrök:
pl. Maraschino.
8./ Lazítószerek
A cukrászatban felhasznált lazítószerek a
sütőélesztő és a különböző sütőporok. (lsd. később)